Megdöbbentő hírek a pszichiátria területéről

Újra itt az iskola, újra jönnek a tabletták...

 student1Az egyik receptre felírt tudatmódosító szer eladási statisztikái minden év szeptemberében ugrásszerűen megnőnek. Ez azonban nem meglepő, hiszen a hiperaktivitás kezelésére használt szerek ebben az időszakban kerülnek újra terítékre, amikor véget ér a nyári szünet.

Bizony nincs könnyű dolga annak a tanárnak, akinek az osztályába bekerül egy különleges gyerek, aki többet beszél, többet mozog, sokkal intenzívebben érdeklődik a világ iránt és úgy egyáltalán, látványosan nyughatatlanabb a többieknél. Nem csoda, hogy ezzel kilóg a sorból, hiszen a tanteremben szigorú szabályok szerint kell viselkednie minden tanulónak: csendben kell ülniük 45 percen át, csak akkor beszélhetnek, ha a tanár felszólítja őket, és eközben figyelniük kell az óra anyagára. A gyerekek túlnyomó része jobbára könnyen rávehető erre a viselkedésre, ám a legtöbb osztályban előfordul legalább egy különleges gyerek, aki kétségtelenül fel tudja borítani a tanóra megszokott rendjét.

Ilyenkor a mai trendek szerint szinte késlekedés nélkül egy feltételezett „agyi rendellenesség”, a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD) gyanúja merül fel, és a gyermeket máris orvoshoz irányítják – innen pedig meglepően rövid út vezethet az általánosan használt serkentőszer felírásához. Sokan számolnak be arról, hogy a gyerekek a szerek hatása alatt kezelhetőbbé válnak – nem meglepő, hiszen igen erős szerekről van szó, a leggyakrabban használt hatóanyag egyenesen az amfetaminból (speed) származik. A valódi kérdés az, hogy milyen árat kell fizetniük ezeknek a gyerekeknek azért, hogy kémiailag bírják rá őket az elvárt viselkedésre.

Egy mentális egészségügyi visszaélésekkel foglalkozó jogvédő szervezet ilyen visszajelzéseket kapott azoktól a szülőktől, akiknek gyermekeit hiperaktivitással diagnosztizálták, és erre serkentőszereket írtak fel nekik:


„...a gyógyszer után három órával evés közben keze-lába járt, mint egy »ideggyengének«, délután kiborulás, dührohamok, este a nyolc órakor alvó gyerekem még fent van, este 10-kor pörgött, ugrált! Sírtam! Soha nem akarom ilyen állapotban látni!”

 

„Semmilyen orvosi vizsgálat nem történt, még egy vérvétel sem. Egyszerűen megfigyelés és elbeszélgetés történt a gyerekkel (pszichiáter, gyógypedagógus). A gyerek pupillái kitágulnak a gyógyszer bevétele után, csak néz a semmibe. Kb. 1 óra múlva a gyermek ugyanúgy viselkedik, mint gyógyszer nélkül. [A szer] szedése alatt a gyermek étvágya csökken, sőt egyáltalán nem éhes. Fogyás tapasztalható. A gyógyszer kiürülése után az étvágy megnő, a gyermek nagyon sokat eszik. Hízás is felléphet, nálunk pl. igen. Agresszivitás is jellemző, hirtelen harag stb.”

 

„Sokkal izgatottabb lett a gyermek, mint egyébként (holott »nyugtatnia« kellett volna). Nem evett jól, lefogyott, zavart volt, sokkal figyelemhiányosabb. Sokszor alva járt. Miután elhagyta és helyette B12 vitamint kapott, sokkal jobb lett a közérzete, evett, nőtt, nyugodtabb lett, és elhagyta az alvajárást.”


Bárhogyan is nézzük, ez aligha nevezhető emberséges megoldásnak a gyerekek fegyelmezését illetően – bár a pszichiátria nézetei szerint ez a legjobb, ami csak történhet egy ADHD-s gyermekkel. Hogy ténylegesen jelen van-e egy azonosítható agyi rendellenesség, az valójában egy másodlagos kérdés a diagnózis felállításában – ebből adódóan az ilyesfajta vizsgálatokat teljes mértékben ki is hagyják az eljárás során.

 Talán nehéz elhinni, de bőven elég, ha a „szakember” azonosítani véli a tüneteket, és máris „minden kétséget kizáróan” megállapíthatja, hogy a gyermek agyi problémában szenved, melyre a pszichiátriai szer a megfelelő kezelés. A gyermek viselkedésének valódi oka így rejtve marad, és egy feltételezett szervi betegség kezelése veszi kezdetét, mely bár látszólag javíthat némileg a gyermek viselkedésén, ám ez éppen annyira jelent megoldást, mint lelki fájdalmakra az alkohol.


Olykor a látszatmegoldások nagyságrendekkel több kárt képesek okozni, mint ha a problémát kezeletlenül hagytuk volna. Nagyon is vitatható, hogy egy gyermek jobban jár-e, ha egy függőséget okozó pszichiátriai szer hatása alatt nő fel, elszenvedve a szervezetére gyakorolt hosszú távú hatásait, mintha türelemmel és gondoskodással segítenék őt, hogy az átlagemberek világában megtalálja és megállja a helyét, nem ritkán kiemelkedő teljesítményt nyújtva a számára megfelelő területen.


„Az biztos, hogy nagyon nehéz egy ilyen gyerekkel élni” – írta az egyik fenti édesanya – „én, mint szülő ezt nagyon jól tudom, de azt hiszem, ezeknek a gyerekeknek ugyanolyan joguk van az élethez és az érvényesüléshez, mint bármely más egészséges gyereknek. Nem szabadna őket különcként kezelni, mert úgy érzem, ezért van az, hogy sok ilyen gyerek elveszik ebben a világban, és nem tud a társadalom igényeinek megfelelni...”

Fotó: Adobe Stock

Kényszerkezelések törvénytelenül

256560 P4EPI8 125 freepikEgy rehabilitációs otthonban évek óta lakó fiatalembert egy tucatnál is többször szállítottak át akarata ellenére a közeli kórház pszichiátriai osztályára anélkül, hogy az illetékes bíróságot erről értesítették volna – holott jogszabály kötelezi erre az illetékes pszichiátert. Cseppet sem megalapozatlan a feltételezés, hogy ennek mintájára hasonló esetek ugyanígy országszerte rendszeresen előfordulnak.

A fiatalember hosszú ideje lakója már a rehabilitációs otthonnak. Ez idő alatt a pszichiátriai osztályt vezető pszichiáter átlagosan évente kétszer követte el ezt az egyértelmű szabályszegést: felvette a fiatalembert a pszichiátriára anélkül, hogy ezt jelezte volna a területileg illetékes bíróság felé, akik ezáltal a szabályoknak megfelelően megtarthatták volna az ilyenkor kötelező bírói szemlét. Mivel a fiatalember gondnokság alatt áll, így gondnokát, az édesanyját minden esetben értesítenie kellett volna a pszichiáternek a beszállításról és kérhetett volna önkéntes felvételi engedélyt a kezeléshez, ám ezt egyetlen esetben sem tette meg. Ez jellemzően az a fajta jogsértés, melyet gyakorlatilag korlátlan alkalommal elkövethetett volna a pszichiáter, ha a fiatalember édesanyja nem keresett volna fel egy jogvédő szervezetet, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítványt.

Legjobb esetben is csak becsléseink lehetnek arra nézve, hogy ez az eset hányszor történhet meg országszerte, hiszen ahogyan a fenti eset is szemlélteti: ez a terület a legkevésbé sincs hatósági ellenőrzés alatt. Szinte magától értetődik ez a forgatókönyv, a szabályokat, melyeket senki sem tartat be, idővel elkezdik semmibe venni – kiemelten igaz ez a gondnokság alatt álló pszichiátriai betegekre, akiket eleve nem illet meg az önrendelkezés joga, így semmit sem tehetnek az ellen, hogy alapvető emberi jogaikat sárba tiporják.

A jogvédő szervezet reméli, hogy ezen példaértékű eset nyomán a hatóságok jobban a pszichiáterek körmére néznek majd.

Az ADHD „gyógyszerei” elváltozást okoznak a gyerekek agyában

639550 POKE9U 74 freepikEgy általános ADHD-szer befolyásolja az agy fejlődését a gyerekeknél, ezért fokozott elővigyázatossággal kellene felírni – mondták az orvosok.

A metilfenidát, melyet Ritalin márkanéven ismerünk, megváltoztatja az ADHD-s gyerekek agyának jelrendszerét, de a felnőttekét nem – derül ki egy új holland tanulmányból. Az MRI-felvételek azt mutatják, hogy a fiataloknál, akik szedik a szereket, változások következtek be a fehérállományban – ami létfontosságú az üzenetek továbbításához a testben.

Az elmúlt évek alatt komoly vita alakult ki, mivel a tudósok 50 év használat után erőtlennek találták a szer előnyeit és hátrányait igazoló bizonyítékokat. A szer megváltoztatja az agy kémiai anyagait, hogy ezáltal stimulálja a figyelemért és összpontosításért felelős területeket. Mind ez idáig azonban keveset tudtunk arról, hogy milyen hatással van az agy fejlődésére, beleértve a fehérállományt is.

Az Amszterdam Egyetem kutatói levezettek egy tanulmányt, melyben 50 fiú és 49 fiatal férfi vett részt, akiket ADHD-val diagnosztizáltak. Egyetlen résztvevő sem szedett metilfenidátot a kutatást megelőzően. A kutatás vezető írója, Dr Liesbeth Reneman azt mondta: „Mi vagyunk az elsők, akik ez idáig gyógyszermentes betegeket vizsgáltak ebben az összefüggésben.” Hozzátette: „ez létfontosságú, ha meg akarjuk tudni, milyen hatással van a metilfenidát a fejlődésben lévő agyra.”

A résztvevők 16 héten át kaptak metilfenidátot vagy placebót. Egy héttel a kezelés megkezdése előtt minden beteg agyáról MRI-felvételt készítettek. Az MRI a frakcionált anizotropiát (FA) vizsgálta, ami a fehérállomány minőségét és összetételét méri fel. A fiúknál megnövekedett fehérállományt mutattak ki négy hónap metilfenidát kezelés után, ami arra utal, hogy a metilfenidát hatással van a fehérállomány fejlődésére. Azonban nem tudják biztosan, hogy ez a magas FA-érték jót vagy rosszat jelent, illetve hogy visszafordítható-e. A felnőttek esetében nem mutattak ki eltérést a Radiology nevű folyóiratban megjelent eredmények szerint.

Dr Reneman és munkatársai jelenleg a metilfenidát hosszú távú hatásait vizsgálják, mivel ez egy életbe vágó terület, tekintetbe véve, hogy sok ADHD-s beteg éveken át szedi a szert. Ez idő alatt a kutatók szeretnék, ha szigorúbban szabályoznák az ADHD-szerek felírását.
Dr Reneman azt mondta: „Amit a talált adataink máris kihangsúlyoznak, az az, hogy gondosan mérlegelni kell a gyermekek ADHD-szerekkel való kezelését, amíg többet nem tudunk a fiatal korban felírt metilfenidát hosszú távú hatásairól.

Dr Punit Shah, az Egyesült Királyságbeli Bath-i Egyetem pszichológia oktatója ezt mondta: „A tanulmány korlátozottságai ellenére egyetértek az írók érzéseivel az ADHD szerek (túlzott) felírásával és az általuk kiváltott idegrendszeri fejlődési tényezőkkel kapcsolatban.”

A metilfenidátot a feketepiacon is árulják a közép- és főiskolai tanulóknak, mert az egészséges emberek összpontosítási képességét is mesterségesen felfokozza – csakúgy, mint az amfetamin (speed), melyből a metilfenidátot eredetileg előállították.

Eredeti cikk: https://www.dailymail.co.uk/health/article-7351889/Commonly-prescribed-ADHD-drug-Ritalin-affects-brain-development-children.html

Fotó: Designed by Freepik

Túlszámlázott kezelések

OGMM860 FreepikA napokban egy nő különös panasszal keresett fel egy jogvédő szervezetet. Azt vette észre, hogy pszichiátere meg nem történt kezeléseket tüntet fel a leletein, hogy azok ezáltal elszámolhatóak legyenek a társadalombiztosító felé. A nő a szervezet segítségével több panaszt is benyújtott a hatóságok felé az ügyben.

Az asszony már hosszú ideje jár vissza a kontrollkezelésekre, melyek során a szokásos injekciót minden alkalommal megkapta. A szakmai protokoll szerint a szer beadását egy vizsgálatnak kell megelőznie, mely megerősíti, hogy fenn áll-e még a diagnózis kritériumainak megfelelő mentális állapot. A nőt évek óta kezelő pszichiáter azonban nemcsak hogy elmulasztotta végrehajtani ezt a vizsgálatot a havi találkozók során, de – azt feltételezve, hogy pszichiátriai betegként biztosan nem kelti majd fel a nő figyelmét – gondosan leadminisztrálta a szükséges kezeléseket, mintha szabály szerint meg is történtek volna. Ezzel amellett, hogy semmibe vette saját felelősségét az asszony kezeléséért, olyan összegeket is bezsebelt a társadalombiztosítótól, melyekre sohasem volt jogosult.

A probléma sajnos nem egyedi és nem új keletű. A pszichiátriai visszaélések feltárására szakosodott civil szervezet évek óta tárja fel a pszichiátria területén elkövetett pénzügyi csalásokat. Mi is történik pontosan? Egy adott kezelést kétszer-háromszor is lejelentenek a biztosító felé; a pácienst egyszerre lejelentik járóbeteg és fekvőbeteg kezelésre; vagy egy 10 perces gyógyszerfelírás okán olyan „terápiákat” számláznak ki az egészségbiztosítás felé, amelyek egyébként 40-50 percig tartanak, és ezekből akár kettőt-hármat is. Mindezzel persze jogtalanul többszörözhetik meg a bevételeiket.

Egy Pest megyei férfi egy pszichiátriai osztályon kapott kezelést. Néhány nap múlva hazaengedték, de az egészségbiztosítónak erről nem szóltak: nekik továbbra is azt jelentették, hogy a férfi náluk van kezelésen, és felvették az ezért járó biztosítási pénzeket. Egy fiatal egri nő kamaszkora óta éveken át kapott pszichiátriai kezeléseket akarata ellenére; az ügy vizsgálata során kiderült, hogy a nő ellátásai során összesen 31 olyan pszichiátriai kezelést jelentettek le, amik soha nem történtek meg. Egy másik esetben egy pszichiáter alkalmazottként dolgozott egy pszichiátriai klinikán, miközben a magáncégével szolgáltatásokat nyújtott egy szociális intézetben. Az intézet egyik ápoltjának kivizsgálása után a vizsgálatot a pszichiátriai klinikán keresztül lejelentette a biztosítónak, ugyanakkor az intézettől is felvette a vizsgálatért járó munkadíjat – így a térítés összege duplán folyt be, az adófizetők pénzéből. Ráadásul a pszichiáter úgy írt fel receptre pszichiátriai szereket, hogy nem volt engedélye rá. Az ügy kivizsgálása során a pszichiáter azzal igyekezett kimenteni magát, hogy mindezt a betegek érdekében tette.

A listát még hosszan lehetne folytatni – és könnyen lehet, hogy csak a jéghegy csúcsa kandikál ki a vízből. A napvilágra került eseteket mindenesetre az egészségbiztosító a jogtalanul felvett összegek másfélszeresének visszavonásával szankcionálta.

Az is kiderült, hogy nem csupán magyar jelenségről van szó. Az Egyesült Államokban például évente mintegy 100 milliárd dollár kár éri az országot egészségügyi csalások miatt, ebből hozzávetőleg 40 milliárd a pszichiátria területén elkövetett csalásoknak köszönhető.

Az állami egészségügyi ellátásban dolgozó orvosok esetében persze a büntetést nem az orvostól, hanem a kórháztól vonják vissza. Annak ellenére, hogy az összeg visszafizetésében a kórház biztosítója részt vállal, figyelembe véve a magyar egészségügy és a kórházak sokszor alulfinanszírozott állapotát, halmozódó adósságait, nehéz pénzügyi helyzetét, ezek a csalások mindenképp hozzájárulnak az egészségügy és a kórházak pénzügyi nehézségeihez. Ráadásul a pszichiátriai kezelések többszörös kiszámlázása vagy TB-támogatás igénylése soha meg nem történt kezelések után azt a látszatot keltik, hogy a valóságosnál több kezelés történik, ami a pszichiáterek hiányának vagy túlhajszoltságának látszatát erősíti – és ami egyébként segít elterelni a figyelmet arról a tényről, hogy napjaink pszichiátriai kezelései igazából nem alkalmasak arra, hogy a páciensek lelki egészségét helyreállítsák.

Az ilyen pénzügyi csalások felderítésének tehát továbbra is tétje van, hiszen az adófizetők által az egészségügyi kasszába fizetett pénzek korrekt felhasználása az egész magyar egészségügy szempontjából létfontosságúnak mondható.

Fotó:Designed by Jannoon028 / Freepik

Újabb jogsértő állapotokat találtak egy budapesti pszichiátrián

hospital 2301041Egy civil jogvédő szervezet bejelentésére végzett vizsgálatot egy budapesti kórház pszichiátriai osztályán az Integrált Jogvédelmi Szolgálat, amely megállapította, hogy a panasz egyáltalán nem volt alaptalan, így felhívta a kórház vezetésének figyelmét az emberi méltósághoz való jog tiszteletben tartására. Ez persze már a sokadik alkalom, amikor napvilágra kerül, hogy egy pszichiátriai osztályon a betegeket elhanyagolják és alapvető jogaikat figyelmen kívül hagyják.

Magánszemélytől érkezett a bejelentés 2019 júliusában az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért nevű civil szervezethez. A panaszos – aki korábban maga is pszichiátriai szakápolóként dolgozott – arról számolt be: ismerősét látogatta rendszeresen az említett osztályon, így figyelt fel az aggasztó jelenségekre. Megfigyelése szerint a páciensek be voltak zárva az egyébként rehabilitációsnak mondott osztályra, egyesek semmi mást nem csináltak, mint az ágyban feküdtek, bepelenkázva, tele sebekkel és piszkosan; egyikük alvadt vérben feküdt. Beszámolójához fotókat is mellékelt. Elmondása szerint közel két hónap alatt nem találkozott orvossal, ügyeletes orvossal, kizárólag ápolókkal, akik felvilágosítást nem adtak, és bezárkóztak a szobájukba. A bent lévő betegekkel – bármikor is mentek látogatni –, nem történt semmilyen foglalkozás, az átjáró szobában vegetáló emberek nem hogy rehabilitációs ellátásban, de még gondozásban, ápolásban sem részesültek, ott feküdtek cserepes szájjal, szemmel láthatóan kiszáradva.

Mindezen körülményekre hívta fel a figyelmet a civil szervezet, amikor bejelentést tett az Emberi Erőforrások Minisztériumához tartozó Integrált Jogvédelmi Szolgálathoz. A hatóság és a betegjogi képviselő előzetes bejelentés nélkül tett látogatást a pszichiátriai osztályon, hogy meggyőződjön a panasz valóságtartalmáról. A vizsgálat végeztével hivatalosan felhívták a kórház és az osztály vezetőinek figyelmét a jogszabályok betartására és az emberi méltósághoz való jog tiszteletben tartására. Ezen túl – mivel orvosi jellegű kérdések felől nem volt kompetenciájuk dönteni – a panaszt olyan hatóságnak továbbították, amely a szakmai természetű pontok kivizsgálásában is illetékes. Így az ügyben valószínűleg további vizsgálat várható.

 

Az iskolakezdés veszélyei

bored studentSzeptembertől ismét rengeteg általános és középiskolás diák kezdi meg az új tanévet Magyarországon. Az iskolai tanulási problémákkal párhuzamosan – egyes nemzetközi mutatók szerint – egyre nő azoknak a tanulóknak a száma, akik a tudományosan soha nem igazolt „betegségben”, az úgynevezett „figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban” (ADHD) szenvednek: egyre nagyobb számban kapnak „figyelemhiányosként” vagy „hiperaktívként” megbélyegzett tanulók tudatmódosító pszichiátriai szereket.

Hamarosan indul az új tanév, a gyerekeknek újra szembe kell nézniük az iskola kihívásaival, újra meg kell felelniük az iskola követelményeinek – egyúttal pedig újra a figyelem középpontjába kerülnek az átlagosnál mozgékonyabb, szétszórtabb vagy épp intelligensebb gyerekek. Napjainkra sajnos egy nehezebben kezelhető gyerek láttán a legtöbb iskolai tanárban rögtön felmerül a gondolat: biztosan ő is hiperaktív. Ezzel a címkével ugyanis drámaian lecsökkenthetőek azok az erőfeszítések, melyeket a gyermek fegyelmezésére kellett volna fordítani, mivel a hiperaktivitásra felírt erős pszichiátriai szerek hatása alatt a gyermek már nem lesz önmaga többé: a játékos, érdeklődő természete egy kényszeres állapotba fordul, melyben a gyermek sokkal kezelhetőbbnek tűnik.

De mit jelent ez a gyerek nézőpontjából?

Amiatt, hogy ő elevenebb a többieknél, hogy esetleg nem érdekli őt az óra anyaga, mert szívesebben töltene időt a szabadban, vagy mivel ő intelligensebb a többieknél, ezért unalmasnak találja az órát, teherré válik a többiek számára, és csak úgy hajlandóak vele egy légtérben tartózkodni, ha be van drogozva. Ez talán a lehető legleértékelőbb dolog, amit a gyermek gondolhat magáról, mégis egyben a legnyilvánvalóbb következtetés is. Ő bizony csak akkor fog kelleni a társadalomnak, ha rendszeresen szedi a „gyógyszereit”.

Ha lenne bármilyen kézzel fogható bizonyítéka ennek a „betegségnek”, talán könnyebb volna megbirkózni vele. Azonban a helyzet az, hogy az ADHD diagnózisát mind a mai napig teljesen szubjektív módon állítják fel: beszélgetnek a gyermekkel, megfigyelik a viselkedését, majd ítéletet hoznak – eközben pedig egyetlen valódi tesztet vagy vizsgálatot sem végeznek el, ami tényleges elváltozást, rendellenességet igazolhatna a gyermek testi állapotában.

Az elmélet szerint egy agyi működési rendellenesség okozza a „betegség” tüneteit: alacsonyabb a dopaminforgalom az idegsejtek között – ezért egy amfetamin (hétköznapi nevén speed) jellegű droggal kell megnövelni annak mennyiségét az agyban. Bár egyetlen diagnózis esetén sem tudják igazolni magát a feltételezett agyi rendellenességet, a kezelés mégis minden esetben erre irányul – olyan szerekkel, melyek nem véletlenül esnek egy nyilvántartási kategóriába a közismerten függőséget okozó illegális drogokkal.

Bár igen sokféleképpen megközelíthető lenne egy „hiperaktívnak” címkézett gyermek kezelése, ezen lehetőségek végigpróbálgatása nyilvánvalóan sokkal több energiát és időt igényelne, mint ha egyszerűen zöld utat adunk a pszichiátria „megoldásának”.

„Ezek a tanulók rettenetesen unatkoznak, és aki unatkozik, az babrál a kezével, izeg-mozog, kaparászik, nyújtózkodik és (különösen a fiúk) valami rosszban sántikál.” – Dr. Sydney Walker, A hiperaktivitás koholmánya című könyv szerzője. Legtöbbjük láttán 30-35 éve csak legyintettek volna: „Á, csak gyerekek!” és sportolni küldik őket.

Az ADHD-ra felírt szerek egyik első magyarországi áldozata, egy tatabányai fiú – harminc évvel ezelőtt lehet, hogy őt is még focizni küldték volna – öt éven át szedte a „hiperaktivitására” felírt serkentőszert. Fizikai leépülése hirtelen kezdődött: testének bal fele görcsbe rándult, fejét nem tudta balra fordítani, bal kezét nem tudta használni. Mindez szellemi leépüléssel is járt – tanulmányi eredményei fokozatosan romlottak. Az orvosi kivizsgálás legvalószínűbb okként a pszichiátriai szer szedését jelölte meg... A kérdésben megszólaltatott pszichiáter szerint egyetlen pszichiátriai gyógyszernek sem ismert a hosszú távú mellékhatása.

Arra, hogy lehet a törődő szülő szeretete a kiút, kitűnő példa a világ legeredményesebb úszó-olimpikonjának sikertörténete: a mostanra harmincnégy esztendős amerikai Michael Phelpsé, aki három egymást követő – az athéni, a pekingi és a londoni – olimpián 18 aranyérmet, 2 ezüstöt és 2 bronzérmet nyert. A 9 éves Michaelt, akit súlyosan hiperaktívnak talált egy pszichiáter és „gyógyszert” szedetett vele, édesanyja rávezette, hogy ússzon s azt komolyan is vegye – az öntudatos anya fia pszichiátriai gyógyszerezését leállíttatta, s rengeteget foglalkozott vele. Alig több mint 10 évvel később az első aranyérmét szerző fiú leszökkent a dobogóról Athénban, hogy győztes babérkoszorúját, virágcsokrát örömében zokogó édesanyjának adja. A sport, a rendszeresség, a törődés, az anyai szeretet lettek a valódi gyógyszere... „Egyszerűen más vagyok a vízben!” – nyilatkozta Phelps egy sportmagazinnak, miután az év sportolója lett hazájában. – „A vízben otthon vagyok!”

Kétségtelen, hogy a valódi kiváltó okok felkutatása és kezelése nem a gyorsabbik és nem is a könnyebbik út. De ahhorz sem fér semmi kétség, hogy minden gyermek megérdemli, hogy drogok nélkül nőhessen fel és előnyt kovácsolhasson azokból a mások számára zavaró tulajdonságokból, melyek őt különlegessé teszik. Kezdjük el az új tanévet ezzel a gondolattal.