Megdöbbentő hírek a pszichiátria területéről

Mégis a gyógyszerek okozták a férfi halálát

woman s hand pours medicine pills out bottleÉletébe került a Baranya megyei férfinak a pszichiátriai kezelés. Kényszerrel vitték a kórházba, ahol testi betegségeit figyelmen kívül hagyva pszichiátriai szerekkel kezdték "kezelni" – nem is bírta sokáig. A most elkészült gyógyszerészi szakvélemény szerint a gondatlanul adagolt szerek hozzájárultak a férfi halálához. Az Állampolgári Bizottság az Emberio Jogokért Alapítvány foglalkozás körében elkövetett, halált okozó veszélyeztetés gyanújával rendőrségi feljelentést tett.

A Baranya megyei férfi háza előtt rendőrök és mentők jelentek meg 2019 szeptemberében, hogy kényszerkezelésre szállítsák őt a pszichiátriára. Később kiderült: a háziorvos a szomszéd elmondása alapján állított ki beutalót anélkül, hogy az érintettet látta volna. A férfi gyanútlanul végezte szokásos napi tennivalóit az otthonában, érthető módon zaklatottá és elutasítóvá vált a hívatlan vendégek láttán – először nem is akart ajtót nyitni. Végül megbilincselve vitték el a saját házából, és még csak azt sem tudta, hogy miért.

A kórházba érve a férfi továbbra is hevesen ellenállt, ezért erős tudatmódosító szerekkel injekciózták le, és egy ágyhoz kötözték. A férfi jó ideje járt már ebbe a kórházba különféle szakrendelésekre, mivel súlyos krónikus testi problémái voltak. És bár mindez nyilvánvalóan nem volt titok a kezelő pszichiáter számára, a szerek beadását mégis úgy rendelte el, mintha nem állna fent semmilyen kizáró körülmény, sőt, ottléte alatt egyetlen labor- vagy EKG vizsgálatra sem került sor. A hat napon át tartó gyógyszerezés azért nem folytatódott tovább, mert a férfi szervezete végül feladta a küzdelmet, és eltávozott az élők sorából.

A történtek után az elhunyt férfi testvére a CCHR-hoz fordult segítségért, amely az ügy átvizsgálása után panasszal fordult az illetékes hatóságokhoz, hogy az eset kivizsgálását kezdeményezze. A család ezen kívül rendőrségi feljelentést is tett, és bár a vizsgálatok nyomán született igazságügyi orvosszakértői vélemény kimondta, hogy az elmaradt vizsgálatok szabályszegésnek minősülnek, és az alkalmazott szerek hozzájárultak a beteg korai halálához, a feljelentést ez alapján mégis elutasították.

A pszichiátriai jogsértések kivizsgálására szakosodott alapítvány azonban nem adta fel a harcot: az orvosi dokumentumok alapján gyógyszerészeti szakvéleményt készíttetett, amely rámutatott olyan pontokra is, melyekre az igazságügyi szakértő nem tért ki a véleményében. Így több súlyos szakmai tévedésre is fény derült, illetve arra is, hogy „nagy valószínűséggel a túladagolással adott, és a szakmai javallatokkal ellentétesen alkalmazott gyógyszer-kombináció okozták” a férfi halálát okozó szívelégtelenséget.

Az alapítvány az új szakvélemény birtokában most újra feljelentést tett a férfi korai halálának ügyében, hogy az eset ne maradhasson büntetlenül.

 

Fotó: Hand photo created by jcomp – www.freepik.com

 

A kocsonyás anyag vesszőfutása

syringe brain freepikTalán nem is maradt már élő ember a Földön, akit nem értek volna még el a járványügyi intézkedések, korlátozások, illetve a média által közölt rémisztő hírek masszív hullámai. Ténylegesen senkinek sem kell hát megbetegednie ahhoz, hogy átélje a pandémia terheit, hiszen tömegével akadnak emberek, akik teljesen tünetmentesen töltöttek heteket házi karanténban, vagy akár rosszabb körülmények között is.

Határozottan várható következménynek tekinthetnénk tehát, hogy a szeretteiktől elszigetelődni kényszerült, bevételi lehetőségeiktől megfosztott, félelemben élő lakosság körében egyre-másra jelennek meg mentális problémák is. Elvégre érző lények vagyunk, éppen az volna tehát a meglepő, ha nem viselnének meg minket lelkileg ezek a cseppet sem szívderítő körülmények.

A média hírei szerint a társadalom egyre nagyobb hányada kezd el szorongásra, örömtelenségre, kilátástalanságra panaszkodni, melyre reagálva a mentális egészségügy képviselői rendre neki is álltak felállítani a diagnózisokat. Egyre több forrásból hallunk arról, hogy pszichiáterek szerint fokozott figyelmet kell szentelni a lakosság mentális állapota kezelésének, amely észszerűnek is tűnhet, míg el nem érkezünk magához a „kezeléshez”.

Alig másfél kiló kocsonyás anyag

Sokan talán úgy gondolnak a mentális egészségügyi ellátásra – így a pszichiátriára , mint a lélek gyógyászatára, ahol az életbeli nehézségekből adódó lelki problémákra kaphat az ember megoldást. Beszélgetésen alapuló terápiák, ahol jól kibeszélheti magát az ember, majd pedig segítenek neki szembenézni a nehézségekkel. Egészen ideális volna, ha így lenne.

Aki úgy dönt, hogy megkezdi ezt az utat, annak azonban hamar csalódnia kell: a beszélgetés meglepően rövid idő múlva egy diagnózissal végződik, a páciens pedig pszichiátriai szerekről szóló recepttel távozhat. Itt pedig jóhiszeműen feltételezhetjük, hogy az ellátórendszer túlterhelt, és az orvosnak mindössze ennyi ideje van a betegeire, így igyekszik gyorsan és hatékonyan segíteni mindenkinek.

Van azonban egy másik, nagyon is kézenfekvő magyarázat is erre a jelenségre, melyet a közismert magyar pszichiáter, Bánki M. Csaba írt le „A beteg elme” című könyvében:

Ma már tudjuk, hogy amit tudatnak, »léleknek« nevezünk, az a koponyánkban helyet foglaló alig másfél kiló kocsonyás anyag természetes biológiai működése…”

Majd ezt a mérsékelten finom utalást kicsivel később egy egyértelműbb kijelentéssel is megerősíti:

Csakhogy ma már kétséget kizáróan tudjuk, hogy az emberben önálló lélek (»psziché«) nincs; amit pszichés működésnek, pszichés funkciónak nevezünk, az az agy egyik élettani funkciójának megnyilvánulása…”

Ezzel a talány szempillantás alatt szertefoszlani látszik, és "érthetővé teszi" a pszichiáter működési formáját: a betege nem életbeli problémákat, lelki fájdalmakat, és ezekből adódó mentális panaszokat hozott a rendelőbe, hanem alig másfél kiló kocsonyás anyagot, amely az utóbbi időben nem működik jól. Az ő feladata tehát, hogy ezt a hibásan üzemelő kémiai rendszert most helyreállítsa.

Ha a beteg a vírushelyzet miatt szorong, nyomott a hangulata, és ez kihat az életvitelére, feltételezhetően az agya szorul javításra.

Szenteste, az éjféli miséken összegyűlő emberek talán kissé ellentmondásosnak éreznék, hogy a pszichiáter, akihez szakértői segítségért fordul, váltig állítja, hogy lélek nem létezik. Bár gyakran emlegetik a magyar népet keresztény nemzetként, a materialista elmegyógyászatot mégis szemrebbenés nélkül elfogadjuk.

Az egyetértés a fontos, nem a bizonyítékok

Bár mindez felettébb tudományosan hangzik, a gyakorlatban egy ilyen diagnózis mint a szorongás vagy a depresszió , mégsem tekinthető sokkal többnek egy feltételezésnél. Mert bár agyi hírvivőanyagok zavaraként tekintenek rájuk, a diagnózishoz mégsem végeznek semmilyen tényleges tesztet, ami az agy kémiai folyamatait feltérképezné. Egyszerűen azért, mert ilyen vizsgálatok nem léteznek.

Hogyan reagálna vajon az ember, akinek miután felsorolta a maga által megfigyelt tüneteit , háziorvosa bármiféle vizsgálat nélkül felírna kétféle vérnyomáscsökkentő és vércukorcsökkentő gyógyszert? Vagy az, akinek rutinszerűen begipszelnék fájós lábát, hiszen az nyilvánvalóan el van törve? A mentális egészségügy azonban ezen minta alapján működik már hosszú évtizedek óta, így aligha merül fel a betegben kétely a diagnózist illetően – a szakmai tekintély magabiztosan kitölti azt a vákuumot, amit az orvosi bizonyítékok hiánya okoz. Semmit sem kell igazolni, ha a pszichiáterek a világ minden táján egyetértenek abban, mi számít betegségnek, és mi lehet rá a kezelés.

Mindenki a saját sorsáért felel

Egy pszichiátriai diagnózis kissé másképp működik, mint általában az orvoslásban. Egy tüdőgyulladásból ki lehet gyógyulni, a törött csontok beforrnak, életmódváltással még a krónikus panaszok is megszűnhetnek. De hallottunk már olyat, hogy valaki teljesen felgyógyult a bipoláris zavarból, vagy a skizofréniából? Az ember lehet tünetmentes, de a diagnózis végigkíséri egész hátralevő életét: onnantól fogva számíthat rá, hogy testi panaszokkal, fájdalmakkal is pszichiátriára szállítják, és vizsgálatok helyett tudatmódosító szereket kap.

Sajnos teljesen természetes és elfogadott dolog, ha egy pszichiátriai beteg egész élete során szedi a tablettákat, melyek nélkül bénító erejű elvonási tünetek jelentkeznének, olykor akár már fél napon belül is. Ezekért a dolgokért a pszichiáter sosem felelős.

Tisztában kell lennünk vele, hogy ha mentális nehézségek miatt tudatmódosító szereket kezdünk szedni egy orvosilag kimutathatatlan betegségre, azzal nem oldódnak meg az életbeli problémáink. Viszont ezzel fejet hajtunk egy olyan rendszernek, amely életük végéig pácienssé teszik az embereket, és az okozott kárért sosem vállal felelősséget.

Az első otthon töltött szilveszter után is mentálisan épen

Aligha tudnánk könnyedén felidézni a legutóbbi alkalmat, amikor nem mehettünk el sehová szilveszter éjjelén – hiszen békeidőben ilyen már emberemlékezet óta nem történt. Persze közel sem ez az egyetlen rendhagyó dolog, amit az idei évről elmondhatunk. Kétségkívül itt van az ideje, hogy hátrahagyjuk 2020 viszontagságait, és új lapot nyissunk a reményekkel teli jövő év felé.

Kevés fontosabb dolog van, amire jövőre is ügyelnünk kell, mint a testi és lelki egészségünk, hogy a 2021-re kitűzött terveinket ne árnyékolhassák be fizikai vagy mentális panaszok. Ezért pedig sokkal többet tehetünk, mint gondolnánk – a megoldás kulcsa az alapokban rejlik.

Amellett, hogy biztosítjuk magunknak az elegendő pihenést-alvást, és a megfelelő tápanyagokban gazdag táplálkozást, az új évben iktassunk be szokásrendszerünkbe némi testmozgást, sportot is! Egy magyarországi felmérés, ami a lakosság fizikai és mentális állapotát vizsgálta a COVID-19 első hulláma alatt, a következőket állapította meg:

Fontos a kedvező pszichés állapot fenntartása ahhoz, hogy kevésbé legyenek jellemzők a kijárási korlátozás okozta mentális problémák, megakadályozva ezzel az immunrendszer gyengülését, és ezen keresztül a szervezet fokozottabb sebezhetőségét. A rendszeres fizikai aktivitás és sport kedvező hatása, protektív faktorként [védő tényezőként] való megjelenése a testi-lelki egészség megőrzésében vitathatatlan.”

year 5026133 640

Senkinek sem kell olimpikonná válnia ahhoz, hogy hozzájáruljon saját egészségéhez, a rendszeres testmozgást egészen alacsony szinten is elkezdhetjük. A lényeg a tudatosság, tehát annak szellemében mozogjunk-sportoljunk, hogy mindezt saját magunkért tesszük, saját céljaink támogatásaképpen.

A másik dolog, amire mindenképpen ügyelnünk kell az új évben is, az, hogy ne kerüljünk kémiai anyagok hatalmába, ne tekintsünk megoldásként a tudatmódosító szerekre, még akkor sem, ha orvos írja fel őket.

Átmenetileg úgy tűnhet, hogy egy szorongásoldó szer vagy antidepresszáns enyhülést hoz, megszabadít a feszültségtől. A pszichiáterektől azt is hallhatjuk, hogy az ilyen szerek mindössze helyreállítják az agyban felborult kémiai egyensúlyunkat. Erre azonban mégsincs kézzel fogható bizonyíték, nincsenek vizsgálatok, amik kimutatnának valamilyen eltérő működést az agyunkban.

Ami ezzel szemben egészen biztos: kémiai anyagok nem oldják meg életbeli nehézségeinket, nem hozzák vissza, akiket elvesztettünk, nem fizetik be a számláinkat és nem virágoztatják fel a vállalkozásunkat. Ehelyett függőséget és bénító mellékhatásokat okoznak, majd olyan elvonási tüneteket, amik nagyon könnyen juttathatnak bárkit egy pszichiátriai osztályra, kényszerkezelésre.

Mindez pedig elkerülhető egyszerűen azzal, hogy nem választjuk a tudatmódosító szerek általi kerülőutat, nem értünk egyet semmilyen kimutathatatlan „mentális rendellenességgel”.

Kezdjük a 2021-es évet testileg és lelkileg egészségesen, tűzzünk ki elérhető célokat, és támogassuk egymást ezek elérésében!

Így éljük túl idén a rendhagyó ünnepeket

sad christmasA téli hónapok évről évre újra próbára teszik a lelki erőnket: egyre sötétebb és hidegebb van, egyre kevesebbet vagyunk a szabadban, és kevesebbet látjuk a napot. Idén pedig a korlátozások miatt már egymás arcát sem láthatjuk, sőt, egymás közvetlen társaságát is kerülnünk kell. Az ünnepek közeledtével ez a feszültség csak tovább fokozódik, az ilyenkor megszokott szertartásainkról úgy tűnik, idén le kell mondanunk. Mindez kétségkívül hatással van ránk, bárhol is vagyunk, bármit is csinálunk – a napfény hiánya már önmagában is megalapozza a nyomott hangulatot.

Szerencsére azonban nincs kőbe vésve, hogy mindezzel egyet kellene értenünk, ahogyan azzal sem, hogy valamiféle „szezonális depresszió” borítana árnyékot az évünk utolsó heteire.

Rendkívül sokszor hangzik el mostanában, hogy a koronavírus miatt egyre gyakoribbak a „mentális problémák”. Mindez könnyen azt a benyomást keltheti, mintha a „depresszió” életünk elkerülhetetlen része volna, mintha valami láthatatlan erő szívná el az életkedvünket.

Semmi sem ok nélkül történik

Egyre inkább beépül a köztudatba az a nézőpont, hogy ha valaki túl hosszú ideig szomorú, kedvtelen, ha túl sokáig gyászol, ha a kedélyállapota kihat a környezetére, munkájára is, akkor nyilvánvalóan mentális beteg. Vagyis ma már nem lehetünk „csak úgy” szomorúak és örömtelenek ameddig akarunk, egy ponton túl ez kórosnak minősül – legalábbis a pszichiáterek szerint. Mennyivel egyszerűbb magyarázatnak tűnik azt mondani, hogy agyi rendellenesség, genetikai hajlam, kóros kémiai folyamatok váltják ki az örömtelenséget! Bárcsak bizonyíték is volna rá, mert bizony ma százból száz pszichiátriai diagnózist állítanak fel tényleges vizsgálatok nélkül.

Holott valószínűleg sok olyan ember, aki depressziós tünetekre panaszkodik, valójában meg tudná nevezni, hogy mi baj van az életével, és minek kéne történnie, hogy jobban érezze magát. Kiváltképp igaz ez arra, aki a karácsonyi időszak alatt érzi úgy, hogy összecsapnak a feje felett a hullámok.

Ha a szakemberek rászánnák az időt, hogy megkérdezzék a „hangulati zavarokkal” küzdő betegeiket, vajon mi tenné őket újra boldoggá és energikussá, kicsi eséllyel mondanák azt, hogy egy tudatmódosító tabletta nyújtana megoldást. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy a magányt, a kilátástalanságot, a céltalanságot, a pénzügyi problémákat vagy emberi kapcsolatokból adódó szituációkat oldanának meg, mert lelki kínjaikat ezek a dolgok okozzák.

Természetesen nem várhatjuk el egy pszichiátertől, hogy mindenkinek oldják meg az életbeli gondjaikat. Azt azonban nagyon is elvárhatnánk, hogy a problémák megoldására ösztönözzék a pácienseiket ahelyett, hogy megalapozatlan betegségtudatot plántálva beléjük, kémiai anyagokkal tömjék tele őket.

Segíts magadon, és…

Ha elfogadjuk a tényt, hogy a jelenlegi összes körülményünk saját döntéseink eredményeként jött létre, felelősséget vállalhatunk a sorsunkért, és nem lesz szükség egy diagnózisra, ami „mindent megmagyaráz”.

1. Aludjunk eleget, együnk rendesen, és mozogjunk rendszeresen!

A testünk számára alapvető dolgok ezek, mégis megfeledkezünk róluk. Nem titok, hogy a kialvatlanság bárkinél mentális tüneteket okozhat, hagyjunk hát elég időt a pihenésre. A megfelelő étkezés nem keverendő össze az éhség csillapításával: jól lehet lakni üres kalóriákkal is, de ettől még a sejtjeink tovább éheznek. Ügyeljünk rá, hogy értékes tápanyagokkal lakjunk jól, vagyis részesítsük előnyben a zöldségeket a finomított cukrokkal és gyors ételekkel szemben. A testmozgás pozitív hatással van a hangulatra, az egészségre és az ellenállóképességre is, ezt tanulmányok is igazolják.

2. Tartsuk a kapcsolatot a szeretteinkkel, és támogassuk egymást!

Bár a korlátozások megnehezítik a személyes találkozókat, összejöveteleket, most is használhatjuk okoseszközeinket a kapcsolattartásra. Az ember nem is gondolná, mennyit tud néha jelenteni pár kedves szó, vagy ha valaki egyszerűen csak hogylétünk felől érdeklődik, és meghallgat minket.

3. Tűzzünk ki célokat, gondolkodjunk megoldásokban!

Az elme, akár az izmok, akkor működik jól, ha aktívan használjuk. Dolgoztassuk hát meg, és ne engedjünk teret a kétségbeesésnek. Az ember akkor boldog, ha vannak céljai, amik felé nap mint nap haladni tud.

Ügyeljünk hát az ünnepi időszakban is magunk és szeretteink mentális egészségére, és ne engedjük, hogy az olyan álmegoldások, mint a pszichiáter vagy háziorvos által felírt tudatmódosító gyógyszerek, árnyékot vessenek életünkre!

Szorongásoldóktól a családi tragédiáig

anxiety pillsAggasztó: két és félmillió dobozzal tömtünk magunkba szorongásoldókból tavaly, mikor még nyoma sem volt világjárványnak és kijárási tilalmaknak. Az ezzel járó veszélyeket jól példázza a 37 éves férfi és a 75 éves hölgy tragédiája – egyikük sincs már köztünk, és ha átnézzük, a leggyakoribb szorongásoldók milyen horrorisztikus hatásokat okozhatnak, talán nem is csodálkozhatunk.

Ha megkérdeznénk az első szembe jövő embert az utcán, szedett-e már valaha Xanaxot vagy Frontint, a válasz jó eséllyel igen lesz, sőt, talán éppen akkor is lesz pár szem a táskájában. Ezek a tudatmódosító és függőséghez vezető tabletták olyan szinten beépültek a hétköznapjainkba, hogy eszünkbe sem jut megkérdőjelezni a biztonságosságukat. Elvégre ha orvos írja fel, nem okozhat gondot, nem igaz?

Az amerikai gyógyszerhatóság (FDA) éppen idén szeptemberben adott ki egy széles körű figyelmeztetést, miszerint a gyakran használt szorongásoldó szerek még a javasolt dózisokban alkalmazva is vezethetnek függőséghez vagy visszaéléshez, ami túladagolást vagy halált eredményezhet. Az FDA szerint napok vagy hetek alatt kialakulhat függőség, és a leszokási folyamat néhány esetben hónapokig is tarthat. A szereket felíró orvosok figyelmét arra hívják fel, hogy betegeiknél álljanak készen gyilkos/öngyilkos gondolatok vagy viselkedés, hallucinációk vagy pszichózis kezelésére is.

Néhány évvel ezelőtt történt, hogy egy fiatalembernek, aki három műszakban dolgozott új munkahelyén, alvási nehézségei támadtak, amivel fel is kereste az üzemorvost. Az orvos a panaszai hallatán, az ilyenkor szokásos módon, felírt neki egy szorongásoldó szert, hiszen azok tompító hatásai éppen „megfelelnek” az alvási problémák kezelésére is. Bár a fiatalember nem érezte jól magát a tablettáktól, így nem is használta őket túl gyakran, olykor adott belőle azonban pár szemet felesége nagymamájának. A 75 éves hölgy akkortájt életbeli problémákkal küzdött, a fiatalember pedig segíteni akart neki túljutni a nehéz időszakon a tablettákkal. Ő tényleg szentül hitte, hogy a szerek a hölgy segítségére lehetnek, fel sem merült benne, hogy ezzel akár bajt is okozhat, hiszen ő maga is mindössze azért kapta őket az orvosától, hogy könnyebben tudjon elaludni. A fiatalember újra meg újra ellátta szeretett nagyanyósát az ártatlannak tűnő tablettákkal, mígnem egy tragikus napon az idős hölgy önkezével vetett véget saját életének – a szorongásoldó tablettákkal. A férfit lesújtotta az érzés, hogy közvetetten szerepe volt nagyanyósa halálában, de már semmit sem tehetett azért, hogy jóvá tegye tettét. Néhány hét múlva, miközben jó ideje krónikus betegségekkel küzdött, végül tüdőödéma következtében ő maga is meghalt. 37 éves volt.

Szürreálisnak tűnhet, hogy azok a túlontúl népszerű szorongásoldó szerek ilyen családi tragédiák okozói lehetnének, hiszen manapság tényleg egészen enyhe panaszok esetén is felírhatják a háziorvosok – ahogyan teszik is nap mint nap.

„Enyhe nyugtató” – mondja az orvos barátságos hangon –, „ami segít majd oldani a stresszt, és megkönnyíti az elalvást.” Rövid távon talán éppen így érzi ezt a felhasználója is, mígnem egyszer csak azon kapja magát, hogy olyan napi rutinná vált számára a tabletta, mint a reggeli kávé. Pedig ha a segítő szándékú orvosunk igazán jót akarna nekünk, esetenként felolvashatná ezt az ominózus mondatot az alkalmazási előíratból:

„Ismert, hogy a benzodiazepinek (Xanax, Frontin, stb.) alkalmazásakor a következő reakciók észlelhetőek: nyugtalanság, agitáció, ingerlékenység, agresszív viselkedés, téveszme, düh, rémálmok, hallucináció, pszichózis, nem megfelelő viselkedés és egyéb szokatlan magatartási hatások.”

Az enyhe nyugtató hallatán a „beteg” talán ezt gondolja: olyan ez, mint egy szem cukorka, csak ettől kiegyensúlyozottabb leszek. A fenti mondatot hallva viszont ténylegesen hozhat egy felelős döntést, hiszen ha ennek csak a fele igaz, akkor a jelenlegi problémákat a „gyógyszerek” mindössze nagyobbakra cserélik ahelyett, hogy megoldanák őket.

Az orvosi előíratok egyértelművé teszik, hogy csak meghatározott ideig szabad alkalmazni a szorongásoldókat, illetve azt is, hogy súlyos függőséget alakíthatnak ki. A háziorvosok, csakúgy, mint a pszichiáterek kétségkívül tudatában vannak a tabletták veszélyeinek, így őket illeti a felelősség, hogy hány ember élete fut zátonyra az általuk felírt receptek sokasága miatt.

Szembe kell néznünk a ténnyel: bizony a szorongásoldók is kőkemény pszichiátriai szerek, semmivel sem különbek vagy biztonságosabbak a pszichiáterek által felírt tudatmódosító készítményeknél, és ahogy azok, ezek sem kezelik a probléma kiváltó okát, csupán elsüllyesztik a zavaró tüneteket. Ez viszont akár a segítséget kereső, gyanútlan páciens életébe is kerülhet.

Romokban hevernek az emberi jogok a mentális egészségügyben

UN logo72 éve már, hogy december 10-én az emberi jogok világnapját ünnepeljük. Ha lehetne ranglistát összeállítani arról, hol szenvednek leginkább csorbát ezek az alapjogok, a mentális egészségügy alighanem előkelő helyezést érne el rajta. A pszichiátriai intézetekben kezelt emberek alapvető jogait még ma is gyakran tépázzák kényszerítéssel, méltatlan bánásmóddal, kényszerű elzárással – és a járványhelyzet okozta felfordulás közepette a helyzet csak még rosszabb: ha ezekben a napokban kényszerrel kerül valaki a pszichiátriára, szinte esélye sincs, hogy kiálljon a saját jogaiért, állítja egy jogvédő szervezet, amely 26 éve tárja fel a pszichiátriai jogsértéseket Magyarországon.

A 2020-as évről sok mindent elmondhatunk, de azt bizonyosan nem, hogy szokványosan telt. Bár erről viszonylag keveset hallottunk az idén, a világjárvány negatív hatásai nem kerülték el a mentális egészségügy területét sem. Az eleve kiszolgáltatott helyzetű ellátottak emberi jogai már nagyon régen nem voltak ennyire beárnyékolva.

Senkit sem lehet önkényesen letartóztatni, őrizetbe venni vagy száműzni” – mondja az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 9. cikke. Mégsincs szükség sokra, hogy valaki akarata ellenére a pszichiátrián találja magát – az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért nevű emberjogi szervezet éppen a közelmúltban találkozott hasonló esettel. Telefonon kereste fel az alapítványt egy idős férfi: a mentők és a rendőrök éppen az otthonukban voltak, hogy feleségét akarata ellenére a pszichiátriára szállítsák. Mindez azért, mert a hölgy a fiával folytatott veszekedés során mérgében azt találta mondani, hogy “a vonat alá megy”. Bár ezt hirtelen felindulásból mondta, és egyáltalán nem gondolta komolyan, a karhatalommal kiérkező mentők mégsem hagytak neki választási lehetőséget: az idős hölgynek akarata ellenére be kellett mennie a pszichiátriára. A jogvédők az elmúlt évtizedek során számos hasonló esetet feltártak már, ahol a sértett sokkal rosszabbul járt, mint a hölgy, akit végül hazaengedtek a pszichiátriáról – a legtöbben nem ennyire szerencsések.

10. cikk: Minden személynek teljesen egyenlő joga van arra, hogy ügyét független és pártatlan bíróság méltányosan és nyilvánosan tárgyalja, s ez határozzon egyrészt jogai és kötelezettségei felől, másrészt minden ellene emelt bűnügyi vád megalapozottsága felől.

Bár erről a cikkről főleg büntetőjogi esetek juthatnak eszünkbe, bizony ide tartoznak a pszichiátriai kényszerbeszállítások áldozatai is. Az ő esetükben talán még kiélezettebb a helyzet, hiszen gyakran úgy ítélik őket szabadságuk elvesztésére, hogy semmilyen bűntettet nem követtek el.

Akit ugyanis akarata ellenére beszállítottak egy pszichiátriai osztályra, idén a szokottnál is rosszabb esélyekkel tudja érvényre juttatni jogait, mivel a beszállítástól számított 72 órán belül megtartandó bírói szemle (mely a beszállítás jogosságát és a kényszerkezelés szükségességét hivatott elbírálni) a korlátozások megjelenése óta már videóbeszélgetés formájában történik. Tehát a „beteget”, aki előfordulhat, hogy még sosem látott webkamerát, leültetik egy képernyő elé, melyen keresztül a bíró felteszi neki szokásos kérdéseit. Függően attól, hogy az elmúlt három napban milyen körülmények között töltötte az idejét, illetve mennyi nyugtatót vagy egyéb pszichiátriai szert kapott, bizony egészen komoly kihívást jelenthet a számára, hogy meggyőzze a bírót: semmi keresnivalója nincs a “bolondokházában”. Ha pedig nem tud elég hatásos benyomást tenni a képernyőn megjelenő alaknak, akkor hetek-hónapok is eltelhetnek, mire visszakaphatja a szabadságát. Ami igazán kétségbeejtő, az a tájékoztatás hiánya, mivel a bírói meghallgatás alanyának rendszerint csak valami nagyon ködös elképzelése lehet arról, hogy mi is történik vele valójában, illetve mi a tétje ennek a meghallgatásnak.

Az emberi jogok szemszögéből tehát ez a gyakorlat látványosan messze esik az ideális képtől.

Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány az emberi jogok világnapja alkalmából felhívja a figyelmet: egy társadalom állapotát hűen tükrözi az, hogyan bánik kiszolgáltatott tagjaival, így Magyarországon is sok még a teendő, hogy a pszichiátriákon történő visszaéléseket felszámoljuk és a kezeltek számára biztosítsuk az őket megillető alapvető jogokat.