anxiety pillsAggasztó: két és félmillió dobozzal tömtünk magunkba szorongásoldókból tavaly, mikor még nyoma sem volt világjárványnak és kijárási tilalmaknak. Az ezzel járó veszélyeket jól példázza a 37 éves férfi és a 75 éves hölgy tragédiája – egyikük sincs már köztünk, és ha átnézzük, a leggyakoribb szorongásoldók milyen horrorisztikus hatásokat okozhatnak, talán nem is csodálkozhatunk.

Ha megkérdeznénk az első szembe jövő embert az utcán, szedett-e már valaha Xanaxot vagy Frontint, a válasz jó eséllyel igen lesz, sőt, talán éppen akkor is lesz pár szem a táskájában. Ezek a tudatmódosító és függőséghez vezető tabletták olyan szinten beépültek a hétköznapjainkba, hogy eszünkbe sem jut megkérdőjelezni a biztonságosságukat. Elvégre ha orvos írja fel, nem okozhat gondot, nem igaz?

Az amerikai gyógyszerhatóság (FDA) éppen idén szeptemberben adott ki egy széles körű figyelmeztetést, miszerint a gyakran használt szorongásoldó szerek még a javasolt dózisokban alkalmazva is vezethetnek függőséghez vagy visszaéléshez, ami túladagolást vagy halált eredményezhet. Az FDA szerint napok vagy hetek alatt kialakulhat függőség, és a leszokási folyamat néhány esetben hónapokig is tarthat. A szereket felíró orvosok figyelmét arra hívják fel, hogy betegeiknél álljanak készen gyilkos/öngyilkos gondolatok vagy viselkedés, hallucinációk vagy pszichózis kezelésére is.

Néhány évvel ezelőtt történt, hogy egy fiatalembernek, aki három műszakban dolgozott új munkahelyén, alvási nehézségei támadtak, amivel fel is kereste az üzemorvost. Az orvos a panaszai hallatán, az ilyenkor szokásos módon, felírt neki egy szorongásoldó szert, hiszen azok tompító hatásai éppen „megfelelnek” az alvási problémák kezelésére is. Bár a fiatalember nem érezte jól magát a tablettáktól, így nem is használta őket túl gyakran, olykor adott belőle azonban pár szemet felesége nagymamájának. A 75 éves hölgy akkortájt életbeli problémákkal küzdött, a fiatalember pedig segíteni akart neki túljutni a nehéz időszakon a tablettákkal. Ő tényleg szentül hitte, hogy a szerek a hölgy segítségére lehetnek, fel sem merült benne, hogy ezzel akár bajt is okozhat, hiszen ő maga is mindössze azért kapta őket az orvosától, hogy könnyebben tudjon elaludni. A fiatalember újra meg újra ellátta szeretett nagyanyósát az ártatlannak tűnő tablettákkal, mígnem egy tragikus napon az idős hölgy önkezével vetett véget saját életének – a szorongásoldó tablettákkal. A férfit lesújtotta az érzés, hogy közvetetten szerepe volt nagyanyósa halálában, de már semmit sem tehetett azért, hogy jóvá tegye tettét. Néhány hét múlva, miközben jó ideje krónikus betegségekkel küzdött, végül tüdőödéma következtében ő maga is meghalt. 37 éves volt.

Szürreálisnak tűnhet, hogy azok a túlontúl népszerű szorongásoldó szerek ilyen családi tragédiák okozói lehetnének, hiszen manapság tényleg egészen enyhe panaszok esetén is felírhatják a háziorvosok – ahogyan teszik is nap mint nap.

„Enyhe nyugtató” – mondja az orvos barátságos hangon –, „ami segít majd oldani a stresszt, és megkönnyíti az elalvást.” Rövid távon talán éppen így érzi ezt a felhasználója is, mígnem egyszer csak azon kapja magát, hogy olyan napi rutinná vált számára a tabletta, mint a reggeli kávé. Pedig ha a segítő szándékú orvosunk igazán jót akarna nekünk, esetenként felolvashatná ezt az ominózus mondatot az alkalmazási előíratból:

„Ismert, hogy a benzodiazepinek (Xanax, Frontin, stb.) alkalmazásakor a következő reakciók észlelhetőek: nyugtalanság, agitáció, ingerlékenység, agresszív viselkedés, téveszme, düh, rémálmok, hallucináció, pszichózis, nem megfelelő viselkedés és egyéb szokatlan magatartási hatások.”

Az enyhe nyugtató hallatán a „beteg” talán ezt gondolja: olyan ez, mint egy szem cukorka, csak ettől kiegyensúlyozottabb leszek. A fenti mondatot hallva viszont ténylegesen hozhat egy felelős döntést, hiszen ha ennek csak a fele igaz, akkor a jelenlegi problémákat a „gyógyszerek” mindössze nagyobbakra cserélik ahelyett, hogy megoldanák őket.

Az orvosi előíratok egyértelművé teszik, hogy csak meghatározott ideig szabad alkalmazni a szorongásoldókat, illetve azt is, hogy súlyos függőséget alakíthatnak ki. A háziorvosok, csakúgy, mint a pszichiáterek kétségkívül tudatában vannak a tabletták veszélyeinek, így őket illeti a felelősség, hogy hány ember élete fut zátonyra az általuk felírt receptek sokasága miatt.

Szembe kell néznünk a ténnyel: bizony a szorongásoldók is kőkemény pszichiátriai szerek, semmivel sem különbek vagy biztonságosabbak a pszichiáterek által felírt tudatmódosító készítményeknél, és ahogy azok, ezek sem kezelik a probléma kiváltó okát, csupán elsüllyesztik a zavaró tüneteket. Ez viszont akár a segítséget kereső, gyanútlan páciens életébe is kerülhet.