responsibility3Az, hogy gyermekünk zavartalanul fejlődhessen és válhasson egészséges felnőtté, a mi felelősségünk, szülőké. Ez olykor azt is jelenti, hogy az ő érdekükben le kell mondanunk bizonyos kényelmekről; ez bizony egyetlen szülő számára sem ismeretlen dolog. Azonban ennek a témakörnek kevésbé nyilvánvaló vonatkozása is létezik. Nevezetesen, le kell tudnunk mondani arról is, hogy egy tabletta segítségével kontrolláljuk gyermekünk viselkedését, azzal igazolva mindezt, hogy „az ő érdekében tesszük”, mert különben nem járhatna abba a bizonyos iskolába. Gyakran ez tűnik a könnyebb útnak, sőt, olykor az egyetlen járható útnak. Az az iparág, mely ezt a szituációt generálja, és folyamatosan életben tartja, sajnos gyakran sikeresen hiteti el velünk, hogy nincs más megoldás.

A felelősség tudatosságot feltételez.

Annak ellenére, hogy a „hiperaktivitásra” – melyet vizsgálatok híján kizárólag a viselkedés megfigyelése és szubjektív vélemények alapján diagnosztizálnak – felírt szereket ártalmatlannak állítják be, a valóságban hatásukat tekintve alig térnek el a komoly függőséget okozó utcadrogoktól (kokain, amfetamin), és igen súlyos mellékhatásokat okoznak.

Bármennyire is elfogadott manapság, ismerjük fel, hogy mennyire abszurd dolog az, ha kábítószert adunk gyermekünknek, hogy a hatása alatt jobban viselkedjen az iskolában. Ha ezt egy legálisnak nyilvánított szerrel tesszük, az semmivel sem kevésbé abszurd.

Egy 2001-es tanulmány, amely az Amerikai Orvosi Társaság Folyóiratában jelent meg, azt találta, hogy a serkentőszer (Ritalin) erősebb, mint a kokain. A játszótéren drogot áruló gyerekek csak R-vitaminnak, R-golyónak vagy szegény ember kokainjának nevezik ezt a serkentőszert. A szert porrá törik, és beszippantják vagy injekcióban adják be.
E szer és a hasonló amfetamin-jellegű szerek megvonása esetén az egyik fő komplikáció az öngyilkosság.

 

Egy Harvard-on tanult amerikai pszichiáter a következőket fogalmazta meg erről:

1. A kezdeti stimuláns szer (pl. Ritalin) olyan nem kívánt hatásokat okoz, mint a depresszió, szorongás, nyugtalanság, alvászavarok, pszichózis és agresszió, melyekről az egészségügyi szakemberek nem ismerik fel, hogy ezek a gyógyszerek káros hatásai. Gyakran ezeket a gyógyszerhatásokat elhessegetik, figyelmen kívül hagyják, vagy más mentális zavarok megnyilvánulásainak tekintik őket, ami olyan gyógyszerkoktélok felírásához vezet, melyek tönkre teszik az egyének életét az évek alatt.

2. Ezek a szerek úgy „működnek”, hogy elfojtanak minden önálló viselkedést, és kényszercselekvést erőltetnek a gyermekekre, így azok kevésbé szocializálódnak, beszűkül a gondolkodásuk és egyszerűen nem tudnak fejlődni, miközben felnőnek, mert szociális és pszichoszociális képességeik behatárolódnak.

3. A stimulánsokról sosem mutatták ki, hogy javítanák a tanulási képességeket vagy a mentális és fizikai jóllétet. Azt ellenben kimutatták, hogy visszafogják a fizikai növekedést.

4. Maga az ADHD diagnózisa tönkreteszi a gyermek személyes felelősségérzetét és önkontrollját, így azt fogja hinni, hogy képtelen irányítani saját magát. Ez aláaknázza a felnőtté válás legfontosabb szempontját: felelősséget vállalni gondolatainkért, érzelmeinkért és viselkedésünkért.

Tény, hogy mai társadalmunk nem teszi egyszerűvé számunkra, hogy felneveljünk egy gyermeket, aki jócskán elevenebb és kissé szétszórtabb az átlagnál, és emiatt nem illik bele a sorba.

Azonban mind a mai napig senki sem igazolta meggyőzően azt, hogy a gyerekeknek biológiai vagy nerológiai problémájuk van, ezért függőséget okozó stimuláns drogokat kell szedniük. A mi döntésünk, hogy egyetértünk egy egyszerűnek tűnő gyógyszeripari megoldással, vagy rászánjuk az időt és energiát, hogy gyermekünk egészségesen és boldogan nőhessen fel.

https://jamanetwork.com/journals/jama/article-abstract/194125

https://breggin.com/childrens-page/

https://emberijogok.hu/a-pszichiatria-ismeretlen-arca/pszichiatria-egy-globalis-problema/a-pszichiatria-drogokhoz-koti-az-on-vilagat