Megdöbbentő hírek a pszichiátria területéről

006smallmathsA figyelemzavar az ADHD egyik alcsoportjaként számontartott rendellenesség, így a gyermek, akit egy pszichiáter ezzel diagnosztizál, jó eséllyel egy erős pszichiátriai szert kap kezelésképpen. Ez a szer hatásmechanizmusát tekintve nagyon közel áll a kokainhoz, ezt több tanulmány is alátámasztotta. Jelentős különbség a kettő között, hogy a tabletta hatóanyaga elnyújtott felszívódású, ellenben a kokain (mivel nem tabletta formájában kerül a szervezetbe, hanem por alakban szippantják fel) másodperceken belül eléri a hatását. Abban az esetben viszont, ha a  is összetörik és por alakban szippantják fel, közel olyan erős eufóriát okoz, mint a kokain.

Nem mellesleg, az e-sport bajnokságokon részt vevő fiatalok is előszeretettel alkalmazzák a szóban forgó szert teljesítményfokozóként.

Egy ADHD-val foglalkozó weboldal így ír a figyelemzavarról:

  •  Nehézséget okoz a figyelmet megtartani, különösen, ha az illető számára nem érdekes az adott foglalatosság (pl. adminisztrációs feladatok, lecke írása)
  •  A figyelem könnyen terelődik külső stimulusok [ingerek] hatására, nehezen tudja kiszűrni, figyelmen kívül hagyni a zavaró külső tényezőket (pl. ha mások beszélgetnek a háttérben, utcai zaj beszűrődése)
  •  Sokszor követ el figyelmetlenségből eredő hibákat feladatok elvégzésénél, mivel hajlamos összecsapni a mentálisan megterhelő, tartós figyelmet igénylő feladatokat
  •  Társalgás közben úgy tűnik, mint aki egyáltalán nem figyel, gondolatai elkalandoznak, felszólításra gyakran nem reagál. Gyakran kerüli, halogatja azon feladatokat, amelyek mentális kitartást igényelnek

A kérdés nem egyszerűen az, hogy ilyen tünetek alapján ténylegesen „betegnek” tekinthető-e egy gyermek – mivel a pszichiátria alaptézise szerint mindezt az agy hibás működése okozza. A komoly dilemmát inkább az jelentheti, hogy lehetnek-e ezek a tünetek valaha is elég zavaróak ahhoz, hogy egy, a súlyos függőséget okozó kábítószerekkel (speed, kokain) egy kategóriába sorolt pszichiátriai szert válasszunk a kezelésére, vállalva a kockázatát annak, hogy a gyermek hosszú távon komoly testi és idegrendszeri károsodásokat szenvedhet. Hogyan lehetne valaha is észszerű döntés egy hamis diagnózisra alapozva kockára tenni gyermekeink egészségét, jövőjét?