Megdöbbentő - de nem meglepő - hirek a pszichiátriáról

Hosszú távon sem éri meg, ha gyógyszerezzük a gyerekeket

small AdobeStock 169775301Képzeljünk el egy osztálytermet, tele életvidám, átlagos képességű tanulókkal. Az órákon hellyel-közzel odafigyelnek, olykor jelentkeznek, aktívan részt vesznek. Van azonban egy fiú, nevezzük Péternek, akinek nagyon nehezére esik végigülni az órákat. Gyakran fészkelődik, rajzolgat, álmodozik, s mikor a tanárnő felszólítja, hogy válaszolja meg a legutóbb elhangzott kérdést, halvány fogalma sincs, mi volt a kérdés. Péter, bár ez az órákon nem mutatkozik meg, jóval intelligensebb az átlagnál, így nehezen jön ki az osztálytársaival, hiszen egész más dolgok iránt érdeklődik, így gyakran kerül konfliktusba velük. 
Hogyan fogja a tanárnő kezelni a helyzetet? Például javaslatot tesz, hogy vizsgálják ki Pétert, mivel nyilvánvalóan viselkedési problémái vannak. 
A „szakértő”, aki a fiú állapotát kivizsgálni hivatott, közli Péter szüleivel, hogy jobban menne neki az iskola, ha szedni kezdené ezt a szuper hatékony ADHD gyógyszert. „Vannak ennek a szernek mellékhatásai?” – kérdezi a szülő. „Mint minden gyógyszernek, így ennek is vannak mellékhatásai, ezek azonban csak ritkán jelentkeznek, és az előnyeivel szemben eltörpülnek, nem lesz semmi baj.” – feleli a „szakértő”. 
 
A szakma képviselője, a pszichiáter jellemzően elfelejti itt megjegyezni, hogy a fent nevezett mellékhatások között helyet kap a szabálytalan szívverés, hangulatingadozás vagy személyiségváltozás, öngyilkosságra való késztetés vagy ezzel kapcsolatos gondolatok, nem létező dolgok érzése vagy hallása (hallucinációk, ezek az elmezavar, a pszichózis jelei), akarattól független beszéd vagy testmozgások (ún. Tourette-szindróma) is. 
Szintén nem mindig tesz említést arról, hogy e szer szedése alatt folyamatos orvosi vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy kizárják az esetleg felmerülő komplikációkat. 
 
Gyakorta hallani szakmai körökben, hogy ha idejekorán nem kezdi el szedni a gyermek az ADHD-gyógyszereit, sokkal rosszabbra fordulhatnak a dolgok, így „a gyermek érdekében” minél előbb el kell kezdeni a gyógyszeres kezelést. 
 
Az első olyan tanulmány azonban, amely 12 éven át követte a metilphenidáttal (Ritalin) kezelt, „ADHD”-val diagnosztizált gyermekek életét, meglepő eredményeket hozott. Bár a kutatók azt próbálták igazolni, hogy a gyógyszerrel nem kezelt hiperaktív gyerekek jóval nagyobb arányban szorulnak pszichiátriai segítségre serdülő korukban, azt találták, hogy éppen az ADHD gyógyszerrel kezelt gyerekek kezdtek 50%-kal valószínűbben antidepresszáns szereket szedni felnőtté válásuk előtt. 
 
A szóban forgó pszichiátriai serkentőszer hatóanyaga az amfetamin, ismertebb nevén a speed egy módosított változata, melyet a 60-as évek óta alkalmaznak a mentális egészségügyben. A gyermekek viselkedése bizonyosan megváltozik tőle, hiszen folyamatos droghatás alá kerül. 
 
Mi azt gondoljuk, egyetlen gyermek sem érdemel olyan sorsot, hogy fiatalkorának jelentős hányadát drog hatása alatt kelljen töltenie, kitéve magát a rövid- és hosszú távú káros hatásoknak, mindezt azért, mert különlegesnek született, vagy épp egy fel nem fedett testi vagy lelki probléma miatt produkál ADHD-ra jellemző tüneteket. 
 
Kép forrása: Adobe Stock
 

Tönkrement a fiú az otthonban

hiding 1209131 1920Az édesanya azért adta be a fiát a vidéki gondozóotthonba, hogy megfelelően ápolják, ehelyett a fiú egészsége mostanra komolyan károsodott – durván elhízott, májnagyobbodása lett. Az anya feljelentést tett a rendőrségen.

Minden szülő számára fájdalmas, amikor testi vagy szellemi fogyatékosság miatt gondozóotthonba kell adnia gyermekét. Sokszor muszájból kerül sor ilyen lépésre, és a szülő azzal a reménnyel hozza meg ezt a nehéz döntést, hogy gyermekének jobb sora lesz a gondozók szakértő kezei közt.

Ezt remélte az az édesanya is, akinek fiát 22 éves korában viselkedési problémák miatt egy vidéki intézetben helyezték el. A fiú hatéves korában megvakult, ezt követően mentális fogyatékosnak minősítették, duplán igényt tartott hát a gondoskodásra és törődésre.

A fiút azonban gondoskodás gyanánt pszichiátriai szerekkel kezdték tömni az intézetben. Ennek következtében a fiú gyakran volt kábult, legyógyszerezett állapotban, ráadásul furcsa testi problémák is elkezdtek jelentkezni nála. A bekerülésekor 80 kg-os fiú idővel közel 130 kg-osra hízott, amely számos egyéb, negatív egészségügyi következménnyel járt.

A súlynövekedés, étvágynövekedés, testtömeg-növekedés gyakorlatilag minden egyes pszichiátriai szer mellékhatásai között szerepel, amelyeket a fiúnak adagolnak. De a hivatalos gyógyszerleiratokban felsorolt mellékhatások közt ott van a magas vérnyomás, májelégtelenség, hepatitis, kóros májműködés is, csakúgy mint a nyugtalanság, zavartság, hallucináció, sőt, a hirtelen halál is. Ennek ellenére a fiúnak továbbra is szednie kell ezeket a pszichiátriai szereket – hiába tette szóvá az édesanyja a riasztó jeleket.

Mostanra a fiatalembernél számos komoly egészségügyi probléma alakult ki: magas vérnyomás, magas koleszterinszint, gyomor- és nyelőcső gyulladás, májnagyobbodás, meszesedett nyaki gerinc. Hiába írta elő az orvos a zsírszegény diétát, a mozgást, a hepatitis B elleni oltást, az anya nem tud róla, hogy fiának ezeket biztosítanák az otthonban.

Mivel a fiú állapota komolyan leromlott, és több, visszafordíthatatlannak tűnő egészségkárosodástól szenved, az anya megelégelte a dolgot, és a napokban feljelentést nyújtott be a rendőrséghez, kérve az ügy alapos kivizsgálását.

Az antidepresszánsok a problémát jelentik, nem a megoldást

drink girl glass 576831Az antidepresszáns szerek magyarországi forgalma a NEAK jelentései szerint havonta közel 700 millió forintra tehető, ami már önmagában több mint aggasztó. Ha egyszer komolyan ránéznénk, hogyan is „segítenek” ezek a szerek az embereknek, az alighanem tovább fokozná aggodalmunkat.

A jelenség pedig nem arra utal, hogy ijesztő nagyságrendekben terjed a „depresszió”, mint az agy működési rendellenessége, hanem sokkal inkább arra, hogy szó szerint bárkinek hajlandóak felírni ezeket a szereket, aki panasszal fordul egy pszichiáterhez.

A közelmúltban két egymástól függetlenül publikált tanulmány arról közölt adatokat, hogy az antidepresszánsok jelentősen meghosszabbítják a gyógyulási folyamatokat, és a terhesség alatt drámaian megnövelik a születendő gyermekeknél kialakuló autizmus kockázatát.

A Zürich-i Alkalmazott Tudományok Egyetemének egyik vezető kutatója (és kutatócsoportja) mostanában publikált egy cikket, melyben az antidepresszánsok használata és a kórházi ápolásba való visszavétel közötti kapcsolatot vizsgálta.

A szerzők úgy találták, hogy azok, akik antidepresszánst használnak, nagyobb arányban szorultak újra kórházi kezelésre, mint a hasonló páciensek, akik nem szedték a szereket, és hosszabb ideig tartózkodtak a kórházban.

Az antidepresszánsok – írja a tanulmány – negatívan befolyásolhatják a felépülést, az egyre inkább elhúzódó pszichiátriai beutalások miatt.

Az adataink arra engednek következtetni, hogy az akut kórházi kezelések során alkalmazott antidepresszánsok emelhetik a későbbi pszichiátriai beutalások kockázatát és időtartamát a következő 10 hónap során, az affektív (hangulatzavarok, mint a depresszió) és a nem affektív zavarok esetében is.”

Tehát amiket találtunk, megkérdőjelezik az antidepresszánsok úgynevezett hosszú távú előnyeit, és növelik annak valószínűségét, hogy az antidepresszánsok hosszú távon többet ártanak mint használnak.”

Az eredmények sokkolóak voltak: a kutatók azt találták, hogy a az antidepresszánsok használata az akut fekvőbeteg kezelések alatt 350%-kal emelik a későbbi újra beutalás kockázatát, és 250%-kal emelik a kezeléssel töltött napok számát.

Az eredményeink még azt is valószínűbbé teszik, hogy az antidepresszáns kezelések elnyújtják a gyógyulási időt és hosszú távon rontják a felépülés esélyét.”

 

Kutatók egy csoportja, akik a Toxicology Research nevű tudományos folyóiratban [Toxikológiai Kutatás, az Egyesült Királyságbeli Királyi Kémiai Társaság folyóirata] publikálnak, átnézték a bizonyítékokat, melyek szerint ha a magzat az anyaméhben ki van téve antidepresszánsoknak, annak köze lehet az autisztikus spektrum zavar kialakulásához az embereknél.

A kutatók azt írják: „Sok antidepresszáns szer keresztüljut a méhlepényen és kiválasztódik az anyatejjel, ezért aggodalomra ad okot, hogy a magzat is ki van téve a szer hatásainak.”

Magzat korban az antidepresszánsok jelentősen hozzájárulnak az autisztikus spektrum zavar kialakulási valószínűségének drámai emelkedéséhez.”

A kutatók többféle módját is azonosították annak, ahogyan az antidepresszáns szerek jelenléte összezavarja a szerotonin rendszert, amely hatással van a felnőttek agyára és a magzat agyának fejlődésére.

 

Gyakorlati tapasztalataink az elmúlt közel 25 évre visszamenőleg azt mutatják, hogy aki elkezd antidepresszánsokat szedni akár járó- akár fekvőbetegként, egyrészt közel sem éli meg az ígért javulást – ellenben életminőség romlást okozó mellékhatásokat nagyon is átél –, másrészt olyan szintű függőséget alakít ki, hogy az elvonással járó rémálomba illő tünetek helyett inkább belenyugszik az életen át tartó szedésébe.

 

Források:

https://www.madinamerica.com/2019/05/exposure-antidepressants-womb-linked-autism/
https://pubs.rsc.org/en/content/articlelanding/2018/tx/c8tx00102b#!divAbstract

https://www.madinamerica.com/2019/04/antidepressant-use-linked-longer-frequent-psychiatric-rehospitalization/
https://www.frontiersin.org/articles/10.3389/fpsyt.2019.00079/full

 

 

 

Újabb pszichiátriai agyrém a láthatáron: az új eszköz alvás közben vezet áramot a gyermek agyába

child 3473596 1920Új pszichiátriai eszköz használatát engedélyezte a közelmúltban az amerikai Élelmezésügyi és Gyógyszerészeti Hivatal (FDA): egy olyan kütyüét, amely kis áramütésekkel „azokat a gyerekeket, akik a pszichiáterek szerint ADHD-ban (figyelemhiányos hiperaktivitás zavar) szenvednek. Az eszköz így szabad utat kap az USA-ban.

Egy újabb pszichiátriai próbálkozás, hogy fizikai eszközzel kezeljenek egy olyan állapotot, amelyről tudományosan sosem bizonyították, hogy neurobiológiai probléma lenne. A gyermekek tanulási, viselkedési problémáira (amelyek néhány évtizeddel ezelőtt még maguktól értetődően oktatási-nevelési kérdések voltak) az utóbbi évtizedekben elsősorban pszichiátriai szerek felírását favorizálták, ám ezek a tudatmódosító szerek egyre több nyilvánosság kapnak kellemetlen, sőt sokszor kifejezetten káros, rövid és hosszú távú mellékhatásaik miatt (mint például mánia, pszichózis, öngyilkossági késztetések). Talán emiatt kezdenek teret nyerni olyan pszichiátriai eszközök, amelyek a kémiai „megoldás” helyett új, ezúttal fizikai megközelítéseket favorizálnak.

A nagyjából mobiltelefon méretű, lítiumion-akkumulátoros eszközt 7 és 12 év közötti, „ADHD-s” gyerekek számára ajánlják. Az eszköz elektródáját tapasszal rögzítik a gyermek homlokára, hogy az alvás közben folyamatos áramütésekkel stimulálja a még fejlődésben lévő idegrendszert, csípős, bizsergő érzést okozva a bőrön a két szemöldök között.

Az ADHD-t a hozzá kapcsolódó többi gyermekkori pszichiátriai diagnózissal együtt heves viták övezik világszerte. Nem is csoda: bár a gyerekeknek egyértelműen lehetnek problémáik a tanulással, figyelmük fókuszálásával, ezekről az állapotokról soha nem igazolták tudományos eszközökkel, hogy orvosi értelemben betegségek lennének. Ugyanakkor jól ismert, mennyi minden okozhat ilyen tüneteket a gyermekeknél: ételallergia, mérgezések, túlzott cukorfogyasztás, családi zűrök, és számos más hétköznapi probléma. Ennek ellenére manapság mintegy 20 millió gyermeket kezelnek tudatmódosító pszichiátriai szerekkel, ezekre az állapotokra hivatkozva.

Bár az új eszközt úgy hirdetik, mint olyan kezelési módot, amely – a pszichiátriai szerekkel ellentétben – nem okoz komoly mellékhatásokat, saját weboldala szerint a következő mellékhatásokat okozhatja: álmosság, fokozott étvágy, alvási problémák, fogak összeszorítása, fejfájás és kimerültség. A hosszú távú mellékhatásokat pedig még senki nem ismeri.

Mindez sokak szerint olyan világ borús képét vetíti előre, ahol teljesen szokványossá válik, hogy az emberek lelki gondjait, búját-baját fizikai-kémiai módszerekkel tartják kordában. Ha így megy tovább, a pszichiátria „szép új világa” lassan a képzeletbeli jövőből a jelenünkbe csúszik át. Ennek pusztító hatásait pedig most még csak találgatni tudjuk.

-------------------------

Több információ:

https://www.newswire.com/news/cchr-condemns-fdas-approval-of-electricity-zapping-for-adhd-kids-20883366

Mégsem működik másképp az „ADHD-s” gyerekek agya, erősítette meg egy új tanulmány

image from rawpixel id 7509 jpegEgy új tanulmányban a kutatók autista, ADHD-s és diagnózis nélküli (vagyis normálisan fejlődő) gyerekek fMRI agyi képalkotó vizsgálatainak adatait elemezték ki. [Az fMRI a funkcionális mágneses rezonancia vizsgálat, ami az agy és a gerincvelő idegi aktivitását méri – a ford.]
Különösen a funkcionális kapcsolatokat vizsgálták, annak mértékét, hogy az agy egyes területei mennyire jól kommunikálnak egymással.
Úgy találták, hogy nincs agyi eltérés az egyes diagnózis-típusok között. A kutatók azt feltételezték, hogy a kognitív képességek, mint a figyelem, a memória, a tervezés és a problémamegoldás, összefüggésben lehetnek az agyi funkcionális kapcsolatokkal. Azonban ebben sem találtak agyi eltérést a különböző kognitív képességekkel rendelkező gyerekek között. Dina R. Dajani, a Miami Egyetem kutatója a következőt írta:
„Jelenlegi eredményeink megerősítik a szakirodalmak azon, egyre növekvő részét, amelyek azt mutatják, hogy a hagyományos diagnosztikai kategóriák nem határoznak meg neurobiológiailag elkülöníthető csoportokat.” [Vagyis a jelenleg alkalmazott, megfigyeléseken és véleményeken alapuló diagnózisok, melyek az agy eltérő fejlődését és működését feltételezik, nem támaszthatóak alá képalkotó eljárásokkal, mivel nem találtak különbséget az agyműködésükben. – a ford.]
A korábbi kutatások az agy funkcionális kapcsolatait illetően nem vezettek egyértelmű eredményre. Néhány tanulmány talált némi eltérést ezzel a biológiai vizsgálattal az ADHD-diagnózissal rendelkező és nem rendelkező gyermekek, illetve az autizmus diagnózisával rendelkező és nem rendelkező gyermekek között. A tanulmányok túlnyomó része azonban nem talált semmilyen agyi eltérést. Még a talált különbségek is származhattak hamis pozitív eredményekből, melyek megfertőzték a neurobiológia területét az elmúlt évek során.
Dajani és a többi kutató tisztázni akarta ezeket az ellentmondásos eredményeket, ezért jelen tanulmányuk során nagyobb célcsoportot és célzottabb módszertant alkalmaztak. 168 gyermek fMRI vizsgálati eredményeit tanulmányozták (8-13 évesekét) három csoportra osztva: ADHD-val diagnosztizált gyerekek, autizmussal diagnosztizált gyerekek, és diagnózis nélküli gyerekek (akikre „átlagosan fejlődőként” hivatkoztak a tanulmányban).
Néhány gyerek egyszerre volt autista és ADHD-s, ezért további elemzéseket végeztek el, hogy felmérjék, jelent-e különbséget mindkét diagnózis megléte.
A kutatók nem találtak különbséget a diagnosztikai csoportok között. Vagyis az „átlagosan fejlődő” gyermekek agyi aktivitása nem tért el azokétól, akiket ADHD-val vagy autizmussal diagnosztizáltak.
A kutatók ezután csoportokra osztották a gyerekeket kognitív képességeik alapján – függetlenül a diagnózisaiktól. Három csoportot alkottak: átlag feletti, átlagos és átlag alatti képességek. Majd összehasonlították a három csoport agyi funkcionális kapcsolatait.
A kutatók ezúttal sem találtak agyi aktivitásbeli eltérést a három csoport résztvevői között. Még az átlag feletti és az átlag alatti csoportok is hasonló agyi aktivitást mutattak.
A kutatók úgy érvelnek, hogy a korábbi agyi eltéréseket mutató eredmények „hamis pozitívak voltak a minták alacsony száma miatt”. Azt mondják, hogy a diagnosztikai osztályozó rendszer – legalábbis ami ezt a két diagnózist illeti – neurobiológiailag nem megalapozott, ahogyan a kognitív képességek alapján történő viselkedési osztályozásrendszer sem.
A végkövetkeztetés az, hogy az agytudomány nem tud különbséget tenni az ADHD-s, az autista és az átlagosan fejlődő gyerekek között, sem pedig a különböző szintű kognitív képességek között.

Az eredeti cikk: https://www.madinamerica.com/2019/04/no-brain-connectivity-differences-autism-adhd-typical-development/

Tényleg mindent ki kell próbálni?

doctor giving pills

Mi az, amiről bizonyosan, feltétel nélkül elhihetjük, hogy működik?

Az, amit mi magunk élünk át, tapasztalunk meg.

Azonban biztosan minden megoldás megéri a kockázatot, hogy saját bőrünkön tapasztaljuk meg, vajon működik-e?

Lehetünk olykor elég elkeseredettek vagy bánatosak ahhoz, hogy pszichiáterhez fordulunk a javulás, enyhülés reményében. Azonban saját érdekünkben célszerű érdemben tájékozódni arról, mit is várhatunk egy ilyen „szakembertől”. Az életbeli probléma kezelése helyett, ami kiváltja érzelmi állapotunkat, szinte biztosra vehető, hogy egy mentális rendellenesség diagnózisa (szorongás, depresszió, stb.) lesz a válasz a panaszainkra, melynek tünetei „csakis tudatmódosító pszichiátriai szerek hatására fognak enyhülni”. Az általános megfigyelés ugyanis azt mutatja, hogy egy pszichiáter rendelőjéből a legritkább esetben távozhat bárki is recept nélkül. Ez a pont azonban sorfordító lehet egy ember életében.

Számtalan „pszichiátriai betegnek” bélyegzett férfi és nő tanúsíthatja, miféle segítséget jelentett számukra a diagnózis és a „gyógyszer”: amellett, hogy ezek a szerek gyakran meglepően erősen eltompítják az emberi érzelmeket, érzéseket, és egyéb kellemetlen mellékhatásokat okoznak, olyan erős függőséget képesek kialakítani, hogy akár egy életen át képtelenség lehet a tőlük való megszabadulás. Mire az ember észreveszi, hogy a szer jelentős testsúlygyarapodást okozott, eltorzította a személyiségét, problémái pedig továbbra sem oldódtak meg, már késő, hogy meggondolja magát. Mivel ekkorra már olyan változásokat okoz az idegrendszerben, hogy a szer elhagyása embertelen kínokkal jár, a legtöbben inkább újra elkezdik szedni a „gyógyszereket”, beletörődve sorsukba.

Az ember csakis akkor hozhat felelős döntést saját sorsa felől, ha minden szükséges adat a birtokában van. Egy pszichiáter viszont a legkisebb valószínűséggel fogja felvázolni a valódi tényeket „betegei” számára – ami a minden beteget megillető tájékozott beleegyezést jelentené – hiszen a cél mindössze a gyógyszer felírása.

 

Friss hírek

Életeket tesznek tönkre a tabletták
2019. december 02. hétfő
Thumbnail A legtöbben úgy tekintenek rájuk, mint hatékony átmeneti megoldásra: segíthetnek elnyomni a fájdalmat, megkönnyíthetik az elalvást, enyhíthetik a lelki eredetű kínokat – gondolják az emberek. Azt...
Halállal végződött a kényszerkezelés
2019. november 25. hétfő
Thumbnail Hat napon át kényszergyógyszerezték a férfit a pszichiátrián, melynek indokoltsága erősen kétséges volt. Kezelése a hetedik napon váratlan fordulatot vett egy új diagnózis kíséretében: hirtelen...
Thumbnail A teljes körű kivizsgálás érdekében a NEAK (korábban OEP) helyszíni ellenőrzést rendelt el azon a pszichiátriai szakambulancián, ahol korábban meg nem történt kezelések elszámlázását fedezte fel egy...
Thumbnail A legtöbben úgy hiszik, mai modern társadalmunkban már régen nem használják az elektrosokknak nevezett pszichiátriai kezelést. Valószínűleg ez azért van, mert már maga az elektrosokk gondolata is...
Thumbnail Súlyos összeget kell kifizetnie egy gyógyszergyártó cégnek, mivel az általuk gyártott pszichiátriai szer hatására egy fiatal férfinak női mellei nőttek. Bár hasonló eset jó néhányszor előfordult már a...
More inFriss hírek