Megdöbbentő - de nem meglepő - hirek a pszichiátriáról

Végre pszichiáterek is elismerték az antidepresszánsok súlyos elvonási tüneteit

A pszichiáterek elismerték, hogy az antidepresszánsok nagyon súlyos, hosszan tartó elvonási tüneteket okozhatnak.Történelmi pillanatnak tekinthető, hogy az Egyesült Királyságban a napokban hivatalossá tették: nagyon is gyakoriak a súlyos, hosszan tartó antidepresszáns elvonási tünetek. Amióta az első antidepresszánst szabadalmaztatták az 50-es években, az a hivatalos álláspont volt az elfogadott, hogy ezekről a szerekről nem nehéz „leszokni”, hiszen legfeljebb enyhe elvonási tünetekkel járnak, melyek egy-két héten belül megszűnnek. Azon ritka eseteket, amikor súlyosabb tüneteket okozott a szer abbahagyása, „elvonási szindrómának” nevezték. Évtizedeken át számtalanszor bebizonyosodott – mivel a betegek rémálomba illő és hónapokig tartó tünetekről számoltak be –, hogy ez az álláspont legjobb esetben is csak egy eufemizmus (szépítő kifejezés) lehet arra, ami valójában történik a szerek abbahagyásakor.

Az angliai Royal College of Psychiatrists (Pszichiáterek Királyi Testülete) most először ismerte el, hogy az antidepresszánsok hónapokig tartó mellékhatásokat képesek okozni, és az elvonási tünetek által okozott lehetséges károk miatt minden beteget figyelmeztetni kell a kockázatokról, a szerek első felírásának alkalmával. Az egészségügyi hatóságok éveken keresztül alábecsülték az antidepresszánsokról való leszokással járó nehézségeket, kitartva amellett, hogy a tünetek enyhék, és egy-két hét alatt elmúlnak. Ám a napokban közzétett „állásfoglalásban” a Királyi Testület elismerte, hogy vannak betegek, akik „súlyos” elvonási tüneteket élnek át, melyek hetekig, hónapokig eltartanak.

A Királyi Testület által kiadott állásfoglalásban az áll, hogy ha a betegek el akarják hagyni a a tablettákat, fokozatosan kell csökkenteniük az adagokat heteken vagy akár hónapokon keresztül, hogy minimalizálják a mellékhatásokat. A kiadványban egy októberben publikált tanulmányt idéznek, mely szerint az emberek 56%-a tapasztal elvonási tüneteket, amikor abbahagyják az antidepresszánsok szedését. Szintén hozzátették: „A jelenlegi bizonyítékokat is számba kell vennie a gyógyszereket felíró orvosoknak, egyeztetve a betegekkel, mielőtt antidepresszáns kezelésbe kezdenének.” „Az antidepresszánsok abbahagyása az adagok lassú, fokozatos csökkentésével kell, hogy történjen a kínokat okozó tünetek elkerülése érdekében, akár több hónapon keresztül, a beteg számára elviselhető arányban csökkentve a dózisokat.”

Dr. Joanna Moncrieff, a Londoni Egyetem pszichiátere hozzátette: "Nagyon örülök ennek a változásnak – nagyon fontos, hogy az orvosok komolyan vegyék azon betegek problémáit, akiknek nehézséget okozott a szerek elhagyása. Remélhetőleg ezentúl eleve óvatosabban fogják felírni őket.”

Két hétig tartó antidepresszáns szedés után egy angol kétgyermekes anyuka, Simone Cohn, lehengerlő szorongást érzett, szájszárazság és hányinger alakult ki nála. A tüneteket második gyermeke születése utáni depressziójának rosszabbodására fogta. „Ma már rájöttem, hogy ezek a tabletták mellékhatásai voltak, amiket szedtem. Eleve nem voltam elragadtatva attól, hogy antidepresszánsokat szedjek. Tanácsot szerettem volna kérni a háziorvosomtól, de ő felírta nekem a citalopramot.” Amellett, hogy szorongása csak fokozódott, családjától is egyre inkább elkülönülve érezte magát.

Tünetei közel sem múltak el gyorsan, ezek a mellékhatások hónapokig jelen voltak. „Mondtam a háziorvosnak, hogy abba akarom hagyni az antidepresszánsokat. Ő erre azt mondta, ezek nem okoznak függőséget, csak felezzem le az adagokat egy hétre, és aztán ne szedjem tovább.” Ez nem egészen így történt. „Hónapokig éreztem még szédüléseket, még erősebb szorongást, agyi áramütésszerű érzéseket naponta többször is.” Ugyanezeken a megpróbáltatásokon ment keresztül, amikor meggyőzték őt, hogy próbáljon ki két másik antidepresszánst is. Mára már jobban van, és a hangulata stabil. „Sosem szedek többé antidepresszánsokat” – mondta.

A közel 25 éve működő jogvédő szervezet, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért tapasztalata, hogy Magyarországon is rengeteg esetben okoznak az antidepresszáns szerek életre szóló függőséget, mivel ténylegesen segítő szándékú orvosi tanácsadás hiányában az emberek képtelenek megbirkózni a hónapokig elhúzódó elvonási tünetekkel, és inkább elviselik az életüket megkeserítő krónikus mellékhatásokat. Sok példa bizonyítja ugyanakkor, hogy nem lehetetlen leszokni róluk folyamatos orvosi – lehetőleg nem pszichiáter – segítséggel, testmozgással, vitaminokkal és megfelelő táplálkozással.


Forrás: https://www.dailymail.co.uk/news/article-7084025/Royal-College-Pyschiatrists-warn-doctors-anti-depressants-dangerous-effects.html

Kép: Designed by Freepik

Az antidepresszánsok a problémát jelentik, nem a megoldást

drink girl glass 576831Az antidepresszáns szerek magyarországi forgalma a NEAK jelentései szerint havonta közel 700 millió forintra tehető, ami már önmagában több mint aggasztó. Ha egyszer komolyan ránéznénk, hogyan is „segítenek” ezek a szerek az embereknek, az alighanem tovább fokozná aggodalmunkat.

A jelenség pedig nem arra utal, hogy ijesztő nagyságrendekben terjed a „depresszió”, mint az agy működési rendellenessége, hanem sokkal inkább arra, hogy szó szerint bárkinek hajlandóak felírni ezeket a szereket, aki panasszal fordul egy pszichiáterhez.

A közelmúltban két egymástól függetlenül publikált tanulmány arról közölt adatokat, hogy az antidepresszánsok jelentősen meghosszabbítják a gyógyulási folyamatokat, és a terhesség alatt drámaian megnövelik a születendő gyermekeknél kialakuló autizmus kockázatát.

A Zürich-i Alkalmazott Tudományok Egyetemének egyik vezető kutatója (és kutatócsoportja) mostanában publikált egy cikket, melyben az antidepresszánsok használata és a kórházi ápolásba való visszavétel közötti kapcsolatot vizsgálta.

A szerzők úgy találták, hogy azok, akik antidepresszánst használnak, nagyobb arányban szorultak újra kórházi kezelésre, mint a hasonló páciensek, akik nem szedték a szereket, és hosszabb ideig tartózkodtak a kórházban.

Az antidepresszánsok – írja a tanulmány – negatívan befolyásolhatják a felépülést, az egyre inkább elhúzódó pszichiátriai beutalások miatt.

Az adataink arra engednek következtetni, hogy az akut kórházi kezelések során alkalmazott antidepresszánsok emelhetik a későbbi pszichiátriai beutalások kockázatát és időtartamát a következő 10 hónap során, az affektív (hangulatzavarok, mint a depresszió) és a nem affektív zavarok esetében is.”

Tehát amiket találtunk, megkérdőjelezik az antidepresszánsok úgynevezett hosszú távú előnyeit, és növelik annak valószínűségét, hogy az antidepresszánsok hosszú távon többet ártanak mint használnak.”

Az eredmények sokkolóak voltak: a kutatók azt találták, hogy a az antidepresszánsok használata az akut fekvőbeteg kezelések alatt 350%-kal emelik a későbbi újra beutalás kockázatát, és 250%-kal emelik a kezeléssel töltött napok számát.

Az eredményeink még azt is valószínűbbé teszik, hogy az antidepresszáns kezelések elnyújtják a gyógyulási időt és hosszú távon rontják a felépülés esélyét.”

 

Kutatók egy csoportja, akik a Toxicology Research nevű tudományos folyóiratban [Toxikológiai Kutatás, az Egyesült Királyságbeli Királyi Kémiai Társaság folyóirata] publikálnak, átnézték a bizonyítékokat, melyek szerint ha a magzat az anyaméhben ki van téve antidepresszánsoknak, annak köze lehet az autisztikus spektrum zavar kialakulásához az embereknél.

A kutatók azt írják: „Sok antidepresszáns szer keresztüljut a méhlepényen és kiválasztódik az anyatejjel, ezért aggodalomra ad okot, hogy a magzat is ki van téve a szer hatásainak.”

Magzat korban az antidepresszánsok jelentősen hozzájárulnak az autisztikus spektrum zavar kialakulási valószínűségének drámai emelkedéséhez.”

A kutatók többféle módját is azonosították annak, ahogyan az antidepresszáns szerek jelenléte összezavarja a szerotonin rendszert, amely hatással van a felnőttek agyára és a magzat agyának fejlődésére.

 

Gyakorlati tapasztalataink az elmúlt közel 25 évre visszamenőleg azt mutatják, hogy aki elkezd antidepresszánsokat szedni akár járó- akár fekvőbetegként, egyrészt közel sem éli meg az ígért javulást – ellenben életminőség romlást okozó mellékhatásokat nagyon is átél –, másrészt olyan szintű függőséget alakít ki, hogy az elvonással járó rémálomba illő tünetek helyett inkább belenyugszik az életen át tartó szedésébe.

 

Források:

https://www.madinamerica.com/2019/05/exposure-antidepressants-womb-linked-autism/
https://pubs.rsc.org/en/content/articlelanding/2018/tx/c8tx00102b#!divAbstract

https://www.madinamerica.com/2019/04/antidepressant-use-linked-longer-frequent-psychiatric-rehospitalization/
https://www.frontiersin.org/articles/10.3389/fpsyt.2019.00079/full

 

 

 

93 éves lenne Marilyn Monroe

Marilyn MonroeJúnius 1-jén ünnepelné születésnapját a valamikori szexszimbólum, akinek Hollywood a lábai előtt hevert. Elismerték komoly alakításaiért csakúgy, mint világhírű szőke bombanőt. Közel 30 filmet forgatott, köztük az olyan sikereket, mint A szőkék előnyben, a Hét év vágyódás és a Van, aki forrón szereti.

Ennek ellenére, mint minden legenda, a Monroe halála után hagyott imázs éppen annyira mítosz, mint amennyire igaz: a nyilvánosan imádott, de meggyötört színésznő, aki a drogok és nyugtatók érzéketlen, könnyelmű világát választotta a rideg valóság helyett, míg végül belehalt.
     
     Monroe 1926. június 1-én Norma Jean Mortensonként született Los Angelesben. A második világháború alatt gyári munkásnőként készültek róla az első professzionális fotók, és ekkor kezdődött fotómodell pályafutása. Címlaplányként vált híressé, és így kapta első mellékszerepeit a 20th Century Fox és a Columbia Pictures filmstúdióknál. 1951-től már fontosabb szerepeket is kapott, elsősorban vígjátékokban.
     
     De a szenzációhajhász főcímek mögött Monroe életének tényei és utolsó napjainak tragédiája más történetet mutat meg nekünk.
     
     Hét évvel halála előtt, mialatt karrierje felfelé ívelt, egy színész-oktató azt javasolta, hogy vesse alá magát pszichoanalízisnek, hogy „lecsapolják az összes kitörő energiáját”. 1955. február elején Monroe analitikus ülésekre járt Margaret Hohenberhez. Az analízis – a folyamatos kérdezősködésekkel a motivációkról és saját magáról – szinte azonnal elkezdett rossz hatással lenni rá: „Megpróbálok művésszé válni és őszinte lenni, és néha úgy érzem, az őrület határán vagyok. Megpróbálom a legőszintébb     részemet kihozni magamból, és ez nagyon nehéz. Vannak olyan időszakok, amikor azt gondolom, »Csupán őszintének kell lennem«. De néha ez nem megy olyan könnyen. Mindig megvan az a titkos érzésem, hogy csak egy ócska kis ripacs vagyok, hogy csak színlelek...”
     
     Monroe életrajzírója, Donald Spoto ezt írta a kezeléséről: „A túlzott önmegfigyelés felkavarta önbizalomhiányát. Az intuíciója szenvedett a ráerőltetett, tudatos intellektualizmus terhétől, ami megbénította őt, és még jobban visszanyomta őt önmagába.”
     
     A színésznő végül elment a New York-i freudista pszichiáterhez, Marianne Krishez, aki erős barbiturátokat (altatót) írt fel neki, melyekkel Monroe haláláig visszaélt. Kris egyúttal rávette Monroe-t arra, hogy befeküdjön egy pszichiátriai osztályra, testi kivizsgálás és pihenés céljából. Ehelyett Monroe-t bezárták egy kipárnázott zárkába, ahol addig verte az ajtót, míg véresre horzsolta az ökleit.
     
     1960-ban Monroe elkezdett járni Ralph Greenson pszichiáterhez, aki még mélyebbre taszította őt személyes poklába. A doktor gyorsan és teljes körűen átvette felette az irányítást. „Én akartam lenni az egyetlen terapeutája” – írta. Biztosította, hogy egyenletes barbiturátos diétán tartsa. „A taktikája végzetes volt” – írta Spoto. – „Ahelyett, hogy páciensét a függetlenség felé irányította volna, pontosan az ellenkezőjét csinálta, és ténylegesen elérte, hogy csak tőle függjön... Greenson biztos volt abban, hogy képes lenne úgy uralkodni rajta, hogy megtegyen bármit, amit csak szeretne.”
     
     1962. augusztus 5-én, miután hat órát töltött Greensonnal, Monroe-t gyógyszer-túladagolástól holtan találta meg házvezetőnője, Eunice Murray. Azon a szombati napon, az esti órákban kialudt a „gyertya a szélben”.
     
     Monroe közel sem az egyetlen tehetséges művész, aki pszichiátriai kezeléseknek esett áldozatul. Ernest Hemingway, Kurt Cobain, Vivien Leigh, Frances Farmer, Judy Garland – csupán néhány név azok közül, akiknek életében a pszichiátriai befolyás visszafordíthatatlan károkat okozott.

Mégsem működik másképp az „ADHD-s” gyerekek agya, erősítette meg egy új tanulmány

image from rawpixel id 7509 jpegEgy új tanulmányban a kutatók autista, ADHD-s és diagnózis nélküli (vagyis normálisan fejlődő) gyerekek fMRI agyi képalkotó vizsgálatainak adatait elemezték ki. [Az fMRI a funkcionális mágneses rezonancia vizsgálat, ami az agy és a gerincvelő idegi aktivitását méri – a ford.]
Különösen a funkcionális kapcsolatokat vizsgálták, annak mértékét, hogy az agy egyes területei mennyire jól kommunikálnak egymással.
Úgy találták, hogy nincs agyi eltérés az egyes diagnózis-típusok között. A kutatók azt feltételezték, hogy a kognitív képességek, mint a figyelem, a memória, a tervezés és a problémamegoldás, összefüggésben lehetnek az agyi funkcionális kapcsolatokkal. Azonban ebben sem találtak agyi eltérést a különböző kognitív képességekkel rendelkező gyerekek között. Dina R. Dajani, a Miami Egyetem kutatója a következőt írta:
„Jelenlegi eredményeink megerősítik a szakirodalmak azon, egyre növekvő részét, amelyek azt mutatják, hogy a hagyományos diagnosztikai kategóriák nem határoznak meg neurobiológiailag elkülöníthető csoportokat.” [Vagyis a jelenleg alkalmazott, megfigyeléseken és véleményeken alapuló diagnózisok, melyek az agy eltérő fejlődését és működését feltételezik, nem támaszthatóak alá képalkotó eljárásokkal, mivel nem találtak különbséget az agyműködésükben. – a ford.]
A korábbi kutatások az agy funkcionális kapcsolatait illetően nem vezettek egyértelmű eredményre. Néhány tanulmány talált némi eltérést ezzel a biológiai vizsgálattal az ADHD-diagnózissal rendelkező és nem rendelkező gyermekek, illetve az autizmus diagnózisával rendelkező és nem rendelkező gyermekek között. A tanulmányok túlnyomó része azonban nem talált semmilyen agyi eltérést. Még a talált különbségek is származhattak hamis pozitív eredményekből, melyek megfertőzték a neurobiológia területét az elmúlt évek során.
Dajani és a többi kutató tisztázni akarta ezeket az ellentmondásos eredményeket, ezért jelen tanulmányuk során nagyobb célcsoportot és célzottabb módszertant alkalmaztak. 168 gyermek fMRI vizsgálati eredményeit tanulmányozták (8-13 évesekét) három csoportra osztva: ADHD-val diagnosztizált gyerekek, autizmussal diagnosztizált gyerekek, és diagnózis nélküli gyerekek (akikre „átlagosan fejlődőként” hivatkoztak a tanulmányban).
Néhány gyerek egyszerre volt autista és ADHD-s, ezért további elemzéseket végeztek el, hogy felmérjék, jelent-e különbséget mindkét diagnózis megléte.
A kutatók nem találtak különbséget a diagnosztikai csoportok között. Vagyis az „átlagosan fejlődő” gyermekek agyi aktivitása nem tért el azokétól, akiket ADHD-val vagy autizmussal diagnosztizáltak.
A kutatók ezután csoportokra osztották a gyerekeket kognitív képességeik alapján – függetlenül a diagnózisaiktól. Három csoportot alkottak: átlag feletti, átlagos és átlag alatti képességek. Majd összehasonlították a három csoport agyi funkcionális kapcsolatait.
A kutatók ezúttal sem találtak agyi aktivitásbeli eltérést a három csoport résztvevői között. Még az átlag feletti és az átlag alatti csoportok is hasonló agyi aktivitást mutattak.
A kutatók úgy érvelnek, hogy a korábbi agyi eltéréseket mutató eredmények „hamis pozitívak voltak a minták alacsony száma miatt”. Azt mondják, hogy a diagnosztikai osztályozó rendszer – legalábbis ami ezt a két diagnózist illeti – neurobiológiailag nem megalapozott, ahogyan a kognitív képességek alapján történő viselkedési osztályozásrendszer sem.
A végkövetkeztetés az, hogy az agytudomány nem tud különbséget tenni az ADHD-s, az autista és az átlagosan fejlődő gyerekek között, sem pedig a különböző szintű kognitív képességek között.

Az eredeti cikk: https://www.madinamerica.com/2019/04/no-brain-connectivity-differences-autism-adhd-typical-development/

Hosszú távon sem éri meg, ha gyógyszerezzük a gyerekeket

small AdobeStock 169775301Képzeljünk el egy osztálytermet, tele életvidám, átlagos képességű tanulókkal. Az órákon hellyel-közzel odafigyelnek, olykor jelentkeznek, aktívan részt vesznek. Van azonban egy fiú, nevezzük Péternek, akinek nagyon nehezére esik végigülni az órákat. Gyakran fészkelődik, rajzolgat, álmodozik, s mikor a tanárnő felszólítja, hogy válaszolja meg a legutóbb elhangzott kérdést, halvány fogalma sincs, mi volt a kérdés. Péter, bár ez az órákon nem mutatkozik meg, jóval intelligensebb az átlagnál, így nehezen jön ki az osztálytársaival, hiszen egész más dolgok iránt érdeklődik, így gyakran kerül konfliktusba velük. 
Hogyan fogja a tanárnő kezelni a helyzetet? Például javaslatot tesz, hogy vizsgálják ki Pétert, mivel nyilvánvalóan viselkedési problémái vannak. 
A „szakértő”, aki a fiú állapotát kivizsgálni hivatott, közli Péter szüleivel, hogy jobban menne neki az iskola, ha szedni kezdené ezt a szuper hatékony ADHD gyógyszert. „Vannak ennek a szernek mellékhatásai?” – kérdezi a szülő. „Mint minden gyógyszernek, így ennek is vannak mellékhatásai, ezek azonban csak ritkán jelentkeznek, és az előnyeivel szemben eltörpülnek, nem lesz semmi baj.” – feleli a „szakértő”. 
 
A szakma képviselője, a pszichiáter jellemzően elfelejti itt megjegyezni, hogy a fent nevezett mellékhatások között helyet kap a szabálytalan szívverés, hangulatingadozás vagy személyiségváltozás, öngyilkosságra való késztetés vagy ezzel kapcsolatos gondolatok, nem létező dolgok érzése vagy hallása (hallucinációk, ezek az elmezavar, a pszichózis jelei), akarattól független beszéd vagy testmozgások (ún. Tourette-szindróma) is. 
Szintén nem mindig tesz említést arról, hogy e szer szedése alatt folyamatos orvosi vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy kizárják az esetleg felmerülő komplikációkat. 
 
Gyakorta hallani szakmai körökben, hogy ha idejekorán nem kezdi el szedni a gyermek az ADHD-gyógyszereit, sokkal rosszabbra fordulhatnak a dolgok, így „a gyermek érdekében” minél előbb el kell kezdeni a gyógyszeres kezelést. 
 
Az első olyan tanulmány azonban, amely 12 éven át követte a metilphenidáttal (Ritalin) kezelt, „ADHD”-val diagnosztizált gyermekek életét, meglepő eredményeket hozott. Bár a kutatók azt próbálták igazolni, hogy a gyógyszerrel nem kezelt hiperaktív gyerekek jóval nagyobb arányban szorulnak pszichiátriai segítségre serdülő korukban, azt találták, hogy éppen az ADHD gyógyszerrel kezelt gyerekek kezdtek 50%-kal valószínűbben antidepresszáns szereket szedni felnőtté válásuk előtt. 
 
A szóban forgó pszichiátriai serkentőszer hatóanyaga az amfetamin, ismertebb nevén a speed egy módosított változata, melyet a 60-as évek óta alkalmaznak a mentális egészségügyben. A gyermekek viselkedése bizonyosan megváltozik tőle, hiszen folyamatos droghatás alá kerül. 
 
Mi azt gondoljuk, egyetlen gyermek sem érdemel olyan sorsot, hogy fiatalkorának jelentős hányadát drog hatása alatt kelljen töltenie, kitéve magát a rövid- és hosszú távú káros hatásoknak, mindezt azért, mert különlegesnek született, vagy épp egy fel nem fedett testi vagy lelki probléma miatt produkál ADHD-ra jellemző tüneteket. 
 
Kép forrása: Adobe Stock
 

Tönkrement a fiú az otthonban

hiding 1209131 1920Az édesanya azért adta be a fiát a vidéki gondozóotthonba, hogy megfelelően ápolják, ehelyett a fiú egészsége mostanra komolyan károsodott – durván elhízott, májnagyobbodása lett. Az anya feljelentést tett a rendőrségen.

Minden szülő számára fájdalmas, amikor testi vagy szellemi fogyatékosság miatt gondozóotthonba kell adnia gyermekét. Sokszor muszájból kerül sor ilyen lépésre, és a szülő azzal a reménnyel hozza meg ezt a nehéz döntést, hogy gyermekének jobb sora lesz a gondozók szakértő kezei közt.

Ezt remélte az az édesanya is, akinek fiát 22 éves korában viselkedési problémák miatt egy vidéki intézetben helyezték el. A fiú hatéves korában megvakult, ezt követően mentális fogyatékosnak minősítették, duplán igényt tartott hát a gondoskodásra és törődésre.

A fiút azonban gondoskodás gyanánt pszichiátriai szerekkel kezdték tömni az intézetben. Ennek következtében a fiú gyakran volt kábult, legyógyszerezett állapotban, ráadásul furcsa testi problémák is elkezdtek jelentkezni nála. A bekerülésekor 80 kg-os fiú idővel közel 130 kg-osra hízott, amely számos egyéb, negatív egészségügyi következménnyel járt.

A súlynövekedés, étvágynövekedés, testtömeg-növekedés gyakorlatilag minden egyes pszichiátriai szer mellékhatásai között szerepel, amelyeket a fiúnak adagolnak. De a hivatalos gyógyszerleiratokban felsorolt mellékhatások közt ott van a magas vérnyomás, májelégtelenség, hepatitis, kóros májműködés is, csakúgy mint a nyugtalanság, zavartság, hallucináció, sőt, a hirtelen halál is. Ennek ellenére a fiúnak továbbra is szednie kell ezeket a pszichiátriai szereket – hiába tette szóvá az édesanyja a riasztó jeleket.

Mostanra a fiatalembernél számos komoly egészségügyi probléma alakult ki: magas vérnyomás, magas koleszterinszint, gyomor- és nyelőcső gyulladás, májnagyobbodás, meszesedett nyaki gerinc. Hiába írta elő az orvos a zsírszegény diétát, a mozgást, a hepatitis B elleni oltást, az anya nem tud róla, hogy fiának ezeket biztosítanák az otthonban.

Mivel a fiú állapota komolyan leromlott, és több, visszafordíthatatlannak tűnő egészségkárosodástól szenved, az anya megelégelte a dolgot, és a napokban feljelentést nyújtott be a rendőrséghez, kérve az ügy alapos kivizsgálását.

Friss hírek

Thumbnail Súlyos összeget kell kifizetnie egy gyógyszergyártó cégnek, mivel az általuk gyártott pszichiátriai szer hatására egy fiatal férfinak női mellei nőttek. Bár hasonló eset jó néhányszor előfordult már a...
A lelki egészség világnapján
2019. október 10. csütörtök
Thumbnail Október 10-én, a lelki egészség világnapján újra nagyobb figyelem kerül a mentális egészség fontosságára. A világnap egyben arra is emlékeztet, hogy a mentális egészség „hivatalos” képviselője, a...
Thumbnail Megoldódni látszik a kilencéves kisfiú esete, akit kis híján elszakítottak édesanyjától, mert az anya nem egyezett bele, hogy fia pszichiátriai szer hatása alatt töltse a tanévet – eljárásbeli hiba hozott...
Thumbnail A következő cikket Gregg Henriques, Ph.D. klinikai szakpszichológus jelentette meg a Psychology Todaynevű szaklapban. Nagyon gyakori eset, amikor először találkozom egy kliensemmel, aki mentális gondokkal...
Thumbnail  Az egyik receptre felírt tudatmódosító szer eladási statisztikái minden év szeptemberében ugrásszerűen megnőnek. Ez azonban nem meglepő, hiszen a hiperaktivitás kezelésére használt szerek ebben az...
More inFriss hírek