psychologistAz alapvető probléma

Mint minden területtől, amely az emberek egészségi állapotának helyreállításáért hivatott felelősséget vállalni, a pszichiátriától is segítséget, gyógyítást várunk, erre számítunk. A legjelentősebb különbség az, hogy míg az orvoslás többi ágazata a betegség megszüntetését veszi célba a tünetek enyhítése mellett, addig a pszichiátria kifejezetten a tünetek elnyomására specializálódik. Ennek oka legfőképpen, hogy míg a fizikai betegségek jelenléte egyértelműen kimutatható, addig a mentális rendellenességet kizárólag tünetek alapján diagnosztizálják, vagyis a képalkotó eljárások (röntgen, MRI, CT), a laborvizsgálatok és szövettani elemzések állnak szemben az elméletekkel és megfigyelésekkel. Míg máshol betegségekről beszélünk, addig itt rendellenességekről, zavarokról.

A pszichiátria elméletei pedig, szinte kivétel nélkül az agyat és a genetikát teszik felelőssé minden mentális rendellenességért.

Amennyiben tehát az agyunk kémiai folyamatai nem működnek rendesen, vagy egyes részei nem fejlődtek ki megfelelően – állítják a pszichiáterek –, úgy ezek a rendellenességek folyamatos korrekcióra szorulnak, elsősorban gyógyszeres kezelés által. Sajnos azonban, mivel a kiváltó okok minden esetben tisztázatlanok, így a kezelés hatásmechanizmusát is csupán elméletek magyarázzák.

Mi tehát az alapvető probléma? Az ok és okozat összefüggése. Minden alkalommal, amikor egy esemény érzelmi hatást vált ki belőlünk, az idegrendszerünkben kémiai folyamatok indulnak el. Megváltozik a „kémiai egyensúly”. Egy feszült helyzetben például várható jelenség egy nagy adag adrenalin, egy meghitt pillanatban pedig endorfin szabadulhat fel. Az érzelmi hatás tehát az ok, az idegrendszer reakciója pedig az okozat.

Amikor az agy kémiai folyamatait jelöljük meg okként, és gyógyszerekkel próbáljuk azt korrigálni, az eredmény egy ördögi kör lesz: A kiváltó ok továbbra is hatása alatt tart minket, miközben megpróbáljuk az idegrendszerünkkel elhitetni, hogy minden rendben van. A gyógyszer ezalatt egyre súlyosabb mellékhatásokat okoz, tolerancia alakul ki, tehát növelni kell az adagot, vagy kiegészíteni a kúrát egy másik hatóanyaggal, és évek, évtizedek telhetnek el így. Az eredeti probléma továbbra sem oldódott meg, és mivel a gyógyszerek nem kívánt hatásaiként idegrendszeri károsodásaink és számtalan más testi problémáink alakulhatnak ki, jelentősen lecsökken az arra való képességünk, hogy valaha is megoldjuk azt, vagy egyáltalán felismerjük.

Nem kétséges, hogy a pszichiátriai szerek hatást fejtenek ki az idegrendszerre. Ám ez a hatás éppen csak annyira jelenthet segítséget, amennyire az alkohol vagy az utcai drogok.

Abban a pillanatban, amikor az agy kémiai folyamatait okozatként, és nem okként kezdenénk értelmezni, a pszichiátriának – a történelemben először – nevéhez hűen, a lelki problémákat kellene gyógyítania.