A Lipótmező bezárása – merre van a megoldás?

Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárása kapcsán a nyilvánosság előtt is sok helyütt fellángoltak az indulatok: mi lesz az ápoltakkal?

A kérdés helyénvaló, hiszen nyilvánvalóan szükség van olyan ellátórendszerre és intézményekre, amelyek gondoskodnak a mentálisan sérült vagy ilyen problémákkal küzdő emberekről. Az OPNI, illetve a pszichiátria kapcsán azonban érdemes tekintetbe venni néhány olyan tényt, amelyek viszont nem kerülnek szóba azok részéről, akik az OPNI bezárása ellen tiltakoztak – és amelyek nem kis mértékben érintik a társadalombiztosítási kiadásokat, illetve az egészségügyi költségvetést.

Annak ellenére, hogy a pszichiátria napjainkban az elmeegészségügy szakterületeként él a köztudatban, a pszichiátriai szakma és módszerek érvényességével és hatékonyságával kapcsolatban igen komoly vita dúl világszerte – nem véletlenül. Miközben a gyógyszergyárak által nagymértékben támogatott pszichiátriai szaklapokban rendszeresen jelennek meg „a legújabb kutatási eredményekről”, illetve „a legújabb pszichiátriai szerek hatékonyságáról” szóló cikkek, számos szakember és szakhatóság kérdőjelezi meg egyre gyakrabban a napjainkban használt pszichiátriai kezelések hatékonyságát. Sok esetben éppen vezető pszichiáterek azok, akik mindezt elismerik:

• Az Amerikai Pszichiátriai Társaság kutatási igazgatója, Dr. Darrell Reiger nemrégiben ezt nyilatkozta: „Jelenleg nem ismerjük egyik mentális rendellenesség kóroktanát sem.”
• Dr. Norman Sartorius, az Amerikai Pszichiátriai Társaság elnöke 1994-ben így nyilatkozott: „Az az idő, amikor a pszichiáterek úgy gondolták, hogy képesek meggyógyítani a mentális betegeket, elmúlt. A jövőben a mentális betegeknek meg kell tanulniuk együtt élni a betegségükkel.”
• Dr. Rex Cowdry pszichiáter, az USA Országos Mentális Egészségügyi Intézetének igazgatója 1995-ben elismerte: „Nem ismerjük az okokat [a mentális betegségekét]. Még nincsenek módszereink arra, hogy »meggyógyítsuk« ezeket a betegségeket.”
• Az OPNI főorvosa, Dr. Magyar Iván György 2006-ban elismerte, hogy a pácienseket nem szokták gyógyultnak nyilvánítani.
• Dr. Veér András 1993-ban ezt írta: „Mindaddig tehát, amíg nem ismerjük az elmebetegségek valódi okait, az ellenük való védekezés sem lehetséges.”

Közismert dolog: ha egy problémának nem ismerjük az okát, kezelni sem tudjuk igazán. A pszichiátriai osztályokon kezelés gyanánt gyógyszerezett embereknek mindössze a tüneteit nyomják el, a valódi problémát ezek a szerek nem oldják meg, ráadásul sok esetben függőséget okozhatnak. Ezek az emberek azután – hatékony segítség híján – újra és újra visszakerülnek a pszichiátriai ellátórendszerbe, amely többszörösére növeli az elmeegészségügy területére fordítandó költségeket. Az, hogy ezeket az embereket a pszichiátriai szerek gyakran egész életen át tartó szedésével „tünetmentessé” teszik, nem jelent valódi gyógyítást, ellenben folyamatos plusz költséget jelent az egészségbiztosítás számára.

Mindeközben az OPNI bezárása kapcsán a Magyar Pszichiátriai Társaság arról igyekszik meggyőzni a közvéleményt, hogy a kezeletlenül hagyott depresszió és skizofrénia milyen veszélyeket rejt magában a társadalomra nézve; a nyilvánosság előtt felsorakoztatják azokat az eseteket, ahol emberek pszichés zavar következtében gyilkoltak vagy követtek el öngyilkosságot, és azzal ijesztgetik a közvéleményt, hogy hacsak a pszichiátriai szereket és kezeléseket nem terjesztik ki szélesebb körben a társadalomban, a népességnek a „mentálisan betegek” erőszakhullámával kell szembenéznie. Emellett viszont nagyvonalúan figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy az általuk korábban „biztonságosnak”, „forradalmian újnak” nevezett antidepresszánsokról az utóbbi években egyre több egészségügyi hivatal jelenti ki, hogy ezek a szerek rendkívül komoly és veszélyes mellékhatásokat okozhatnak.

2004 óta sorra jelennek meg gyógyszerészeti szakhatóságok és más hivatalos szervek részéről olyan figyelmeztetések, amelyek felhívják a figyelmet, hogy bizonyos típusú pszichiátriai szerek szedése erőszakos viselkedést vagy öngyilkossági késztetést okozhat. Az elsők között 2004-ben az amerikai FDA elrendelte, hogy ezen antidepresszánsok dobozán (a cigarettásdobozokhoz hasonlóan) fekete keretben kell a fogyasztókat a szer veszélyeire figyelmeztetni. 2005-ben az Európai Gyógyszerértékelő Ügynökség (EMEA) bocsátott ki az európai országokra – így Magyarországra is – érvényes figyelmeztetést az ún. SSRI-antidepresszánsok 18 éves kor alatt potenciálisan erőszakot, illetve öngyilkosságot okozó hatásáról, és elrendelte, hogy ezt fel kell tüntetni a szerek betegtájékoztatóján. Az utóbbi években közel harminc ilyen figyelmeztetés látott napvilágot, és ezek olyan pszichiátriai szereket érintenek, amelyekre a társadalombiztosítás hazánkban is nagyon komoly összegeket költ.

Sajnos úgy tűnik, a napjainkban alkalmazott pszichiátriai kezelések nem alkalmasak arra, hogy helyreállítsák a páciensek mentális egészségét, sokkal inkább csak kémiailag nyomják el a kellemetlen tüneteket, ez azonban nem oldja meg a páciens problémáját, csak elfedi azt.

Természetesen nagy szükség van olyan ellátórendszerre, amely segítséget nyújt a mentális problémákkal küzdő embereknek, ám ennek olyannak kellene lennie, ami ténylegesen segít, így az országnak gazdaságilag is megéri belefektetnie. Nem egy példa van a világon olyan intézetekre, ahol a mentális zavarokkal küzdő embereket pszichiátriai szerek mellőzésével, humánus módon, bizonyítottan működőképes módszerekkel kezelik. Ezek azok a módok, amelyek bevezetésével nagyban csökkenteni lehet az egészségügy költségeit, a rászoruló emberek pedig valódi segítséget kaphatnak.

Ismert tény az is, hogy ha valaki krónikus, kezeletlen testi problémától szenved – amelytől a közérzete is rossz lesz –, ez a páciens mentális állapotára is kihat, és olyan tüneteket okozhat, amelyek „pszichiátriai” problémákra emlékeztetnek. Egy amerikai intézetben végzett tanulmány szerint a kezeltek 40%-a, egy magyar pszichiáter szerint a pszichiátriákon kezelt emberek 80%-a (!) szenved olyan testi problémáktól, amelyek gyógyításával a pszichiátriai kezelések szükségtelenné válnak. A teljes körű, alapos orvosi kivizsgálás tehát fontos részét kell, hogy képezze egy eredményesen működő elmeegészségügyi rendszernek.

Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány egy közhasznú, nemzetközi szervezet hazai csoportjaként a pszichiátriákon történő emberi jogi sérelmek, visszaélések feltárásával foglalkozik.

Az egészségügyi és gyógyszerészeti szakhatóságok által a pszichiátriai szerekről kibocsátott figyelmeztetések teljes listája beszerezhető az alapítványtól.

Tel.: (1) 342-6355

Mobil: 06 (70) 330-5384

Ha e-mailt szeretne írni alapítványunknak, kérjük ide kattintson.