Bűnösnek találták az Európai Pszichiátriai Szövetség elnökét
A jól ismert pszichiáter professzort, Hans-Jürgen Möllert (jobbra), a németországi Münchenben működő nagyhírű LMU pszichiátriai kórház igazgatóját, az Európai Pszichiátriai Szövetség elnökét a müncheni fellebbviteli bíróság 2010. február 4-én, csütörtökön bűnösnek találta, és 15 000 euró kártérítés megfizetésére ítélte Eberhart Herrmann személyiségi jogainak megsértése miatt.
Möller hivatalos pszichiátriai szakvéleményt adott ki a nemzetközi hírű művészeti és szőnyegszakértő Herrmann úrról, anélkül, hogy személyesen megvizsgálta volna őt, majd átadta ezt a szakvéleményt Herrmann akkori feleségének.
Möller ezzel megsértette a páciensekre vonatkozó titoktartási kötelezettségét.
A bírósági ítélet 12 éven át tartó jogi harc eredménye volt, amelyben a nemzetközileg elismert szőnyegszakértő, Eberhart Herrmann kártérítési perbe fogta a pszichiáter Möller professzort.
A bíróság úgy találta, hogy a Möller által kiállított úgynevezett „távdiagnózis” – amelyet aztán az akkori feleségnek továbbított – olyan nagy kárt tett Herrmann úr jó hírnevében és szakmai munkájában, hogy anyagi kártérítést és az elszenvedett veszteségek megtérítését teszi szükségessé.
A német média február 5-én olyan lapokon keresztül, mint a Süddeutsche Zeitung és az Abendzeitung Munich közzétette, hogy a pszichiáternek nemcsak 15 000 euró kártérítést kell fizetnie, hanem Müller professzornak ezenkívül még „meg kell fizetnie az összes anyagi kárt, amely abból származott és amely abból fog származni, hogy megírta és továbbította a pszichiátriai szakvéleményt”. A szőnyegszakértő által igényelt kártérítés teljes összege 3,34 millió euró.
A felperes, Hermann úr 1994-ig a klasszikus szőnyegek témájának nemzetközileg elismert specialistája volt, aki saját művészeti galériáját irányította Németország egyik legkiemelkedőbb presztizsű helyén, Münchenben a Theatiner utcában. Textilekből és szőnyegekből évi 9,5 millió német márka forgalmat bonyolított. Herrmann olyannyira sikeres volt, hogy New Yorkban, a Soteby művészeti intézetben az ENSZ Barátainak tartott előadásokat, valamint német egyetemeken is. Mindazonáltal Herrmann úr házassága válságba került, és az akkori feleség a jelentések szerint titokban szerzett Möllertől pszichiátriai értékelést a férj mentális állapotáról, amely majdnem azt okozta, hogy Herrmannt tévesen pszichiátriai intézetbe szállították.
Möller a pszichiátriai értékelését kizárólag a feleséggel folytatott beszélgetéseire alapozta, valamint arra, hogy titokban megfigyelte Herrmannt a galériájában, amint éppen beszélgetetett valakivel. Ennek ellenére, anélkül, hogy először is bármiféle orvosi értékelést végzett volna, Möller professzor pszichiátriai szakvéleményt írt, azt állítva, hogy „teljességgel szükséges Herrmann úr pszichiátriai klinika zárt osztályán történő azonnali elzárása”. Ezenfelül Möller professzor a saját pszichiátriai klinikáját ajánlotta Herrmann elzárására, kijelentve, hogy „az intézetbe zárást a mi klinikánkon lehetne végezni”.
A ma már ex-feleség nyomására Herrmann beleegyezett abba, hogy ellátogasson Möller professzorhoz, és elvitte magával egyik üzlettársát. Anélkül, hogy bármilyen orvosi vizsgálatot végzett volna, Möller professzor ezt mondta Herrmannak: „Amikor a szemébe nézek, azt látom, hogy Ön mentálisan beteg”. Möller kijelentette, hogy a páciens alapos kivizsgálása szükségtelen volt, és azt tanácsolta Hermannak, hogy feküdjön be a klinikájára. Ahogy minden intelligens, racionális embernek, úgy Herrmann úrnak is gyanús lett ez a nem helyénvaló szaktanácsadás, ezért visszautasította a felajánlást. Miközben elhagyta a klinikát, Möller professzor ezt mondta: „El fogunk kapni”.
Amikor Herrmann úr konzultált az ügyvédjével, az ügyvéd azt tanácsolta, hogy hagyja el az országot, mivel az akkori felesége ráveheti Möller professzort, hogy akarata ellenére beszállíttassa őt. Rémisztő a dolgok állása ott, ahol valakinek, azért hogy elkerülje a bezáratást – különösen ha az egy semmitmondó és tudománytalan értékelésen alapul – el kell költöznie egy másik országba, hogy biztonságban lehessen. Mégis, pont ezt kellett tennie Herrmann úrnak, elköltözött Svájcba, ahol újra kellett kezdenie az életét és a vállalkozását. 1997 decemberében ügyvédje kártérítési pert indított Herrmann úr oldalán Hans-Jürgen Möller professzor és a Bajor állam ellen.
A Süddeutsche Zeitung közétette, hogy a művész-kereskedő a müncheni kerületi bíróságon elmondta, hogy a pszichiátriai diagnózis stigmája abban az időben lerombolta a hírnevét. A pszichiáternek, Möllernek, aki nem csak az Európai Pszichiátriai Szövetség elnöke, hanem a Pszichiátriai Világszövetség Biológiai pszichiátriai részlegének elnöke is egyben, kártérítést kell fizetnie minden olyan kárért a szőnyegszakértőnek, amely a szakvélemény kiállításából származott és származni fog.
Eberhart Herrmann megkönnyebbüléssel vette tudomásul az ítéletet. Mostantól újra megfelelő életet élhet még akkor is, ha a győzelem nem teljes. Martin Riemer ügyvéd, Herrmann úr jogi képviselője elmondta az Abendzeitung Munich-nek: „Möller hivatalosan járt el, ahogy az a levél fejlécén is olvasható – a klinika igazgatójaként – nem mint privát orvos, ezért a pszichiátriai kórházának vezetése is elszámoltatható a tettei miatt”. Egy szakértő megerősítette ezt. A müncheni regionális fellebbviteli bíróság azonban visszautasította a pert a Bajor állam ellen, amely a klinika fenntartója, és nem tartotta elszámoltathatónak az államot Dr Möller e visszaéléséért, így az ügy várhatóan tovább folyik.
Ezt a hírt az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány európai szervezetétől kaptuk.
Korábbi hírek:
Ha e-mailt szeretne írni
alapítványunknak, kérjük ide
kattintson.
Ajánlja ezt az
oldalt ismerősének!
Kezdőlap
Mi a CCHR?
- Mit tesz a CCHR? - A
CCHR nemzetközi elismerései
Visszaélések
- Magyarországi esetek - Betegek jogai
- Visszaélések
bejelentése
Hiperaktív
gyermekek? - Ingyenesen
letölthető kiadványok
Oldaltérkép
- Kapcsolatfelvétel
(C)
2005-2009 Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány.
LinkBank
