Támogassa Ön is alapítványunk munkáját adója 1%-ával! Adószámunk: 18282704-1-13

A média csatornáin keresztül Magyarországon is rendszeresen találkozhatunk olyan esetekkel, amikor pszichiátriai kezelést kapott emberek értelmetlenül erőszakos tetteket, gyakran gyilkosságokat követnek el. Az átlag olvasó ilyenkor valószínűleg ezt gondolja: „Rettenetes, hogy ilyen veszélyes emberek járkálhatnak az utcán. Még jó, hogy vannak olyan pszichiátriai intézetek, ahová bezárhatják őket, és vannak olyan szakértő pszichiáterek, akik megfelelő gyógykezelést tudnak nyújtani nekik.”

Ön is azt gondolja, hogy nincs semmi összefüggés ezek között az értelmetlen erőszakos cselekedetek és a pszichiátriai kezelések között? A pszichiáterek részéről ilyenkor a legváltozatosabb magyarázatokat hallhatjuk, akik beszámolnak arról, hogy milyen lelki problémákkal küzdöttek az elkövetők. Majd hozzáteszik, hogy bizonyára nem szedték elég intenzíven az általuk felírt pszichiátriai gyógyszereiket… De tényleg nem felelős a pszichiátria a combínós gyilkosságért? (A pszichiátrián kezelt férfi 2014. augusztus elsején lökte a combino villamos elé idős áldozatát, aki a helyszínen meghalt.)

Magyarországon történt, pszichiátriai kezelést követő erőszakos cselekmények listája »»

Mivel az ilyen esetek alkalomszerűen, különböző időpontokban bukkannak fel, nem biztos, hogy az ember felfedezi a párhuzamot az esetekben és utánanéz, mi állhat a dolog hátterében. Az esetek azonban korántsem egyediek, a figyelmes újságolvasónak feltűnhet, hogy viszonylag gyakran bukkannak fel olyan tudósítások, amelyek pszichiátriai kezeltek által elkövetett, értelmetlenül erőszakos, sokszor halált okozó tettekről számolnak be. Éppen ezért érdemes ezt alaposabb vizsgálat alá vetni.

Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány nyilvántartásában több tucat olyan magyarországi eset szerepel az elmúlt évekből, amelyekben előzőleg pszichiátriai kezelést kapott emberek erőszakos tetteket követtek el, több tucat halálesetet okozva. (Ezek mindössze a média útján nyilvánosságot kapott esetek voltak, és nyilván számos olyan eset is történik, amikor a tragédiát sikerül megelőzni, így az eset nem is kerül az újságok hasábjaira.) A szervezet nemzetközi központjának adatbázisában ilyen esetek százai szerepelnek az utóbbi 15 évből. Nagyon fontos látni, hogy ezek az emberek a pszichiátriai kezelés UTÁN követték el tettüket.

Az ilyen esetek és ezek nagy száma legalább két szempontból nagyon riasztó. Az egyik dolog maga a felelősség. A pszichiátriai intézetek, azok személyzete, maguk a pszichiáterek felelősséget vállaltak, hogy a mentális problémákkal küzdő embereket problémáikat megoldó ellátásban részesítik. Mennyire tekinthető problémákat megoldó ellátásnak, ha a kapott kezelés UTÁN – amely éppen az ilyen problémákat hivatott megelőzni – a kezeltek értelmetlenül erőszakos tetteket követnek el? A kérdést úgy is feltehetjük: mennyire kompetens a pszichiáter a mentális problémák megoldásában, ha „kezelése” után páciensei ilyen bűncselekményeket követnek el? Egy példával megvilágítva: ha valaki egy házat akar, megbíz egy embert, aki a házépítés szakértőjeként ismert, hogy építsen neki egyet. Ha egy ház egyszer a felépítés után összedől, építőjét aligha fogja bárki szakértőnek nevezni. Ha egy rosszul működő autót szervizbe visznek, és közvetlenül a javítás után az autó tönkremegy az országúton, nem valószínű, hogy tulajdonosa még egyszer elviszi abba a szervizbe. Mégis, a pszichiátriai kezelés után erőszakot elkövető embereket ismét a „szakértőkre”, a pszichiáterekre bízzák, felelősségüket pedig nem vizsgálják. A közvéleményt megnyugtatandó, egyes esetekben elhangzik, hogy a kórház belső vizsgálatot rendel el az üggyel kapcsolatban, ebből azonban tudomásunk szerint semmilyen valódi felelősségrevonás nem származott még.

Az ilyen ügyek kapcsán rendszerint megszólaltatott pszichiáterek részéről gyakran elhangzik, hogy pl. az illető betegsége olyan jellegű volt, hogy nem lehetett tudni, mikor tör ismét elő stb. Azonban egy ilyen nyilatkozat, valamint az a tény, hogy egyes esetekben a kezeltet pusztán hét végére engedik haza, mégis erőszakos tettet követ el, leginkább a pszichiátria inkompetenciájára enged következtetni – hiszen nem képesek a kezelt viselkedését előre jelezni –, annak ellenére, hogy a pszichiátria a mentális problémák szakértőjeként él a köztudatban, és programjai nem kevés pénzt emésztenek fel az adófizetők pénzéből.

Másrészről a pszichiátriákon használatos tudatbefolyásoló, gyakran a kábítószerekkel rokon szerek mellékhatásait számos brutális gyilkossággal, erőszakos cselekménnyel kapcsolatba hozták már. A magyar gyógyszerkönyvben is több helyen szerepel pl. mániás reakció, agresszivitás a pszichiátriai szerek mellékhatásai között. Meg kellene tehát vizsgálni, nem éppen a pszichiátriai kezelés váltotta-e ki az agresszív tetteket ezekből az emberekből. Az a tény, hogy az elkövető abbahagyta a pszichiátriai szerek szedését – ez egyes esetekben az erőszakos viselkedésre adott magyarázatként hangzik el –, éppenséggel a tudatbefolyásoló, függőséget okozó pszichiátriai szerek elvonásának hatását bizonyíthatja, ezt azonban csak egy alapos, objektív vizsgálat keretében lehetne megállapítani. Az Egyesült Államokban 2001 júniusában egy esküdtszék 8 millió dollárt ítélt egy férfi rokonainak, aki őrült lövöldözésbe kezdett, miután egy antidepresszánst szedett; az esküdtszék megállapította, hogy a szer 80%-ban felelős volt a lövöldözés előidézésében.

Az ilyen esetek kapcsán megkérdezett pszichiáterek persze szakértő módon „magyarázatot” adnak – amely magyarázatok a hasonló esetek megelőzésében semmit nem segítenek –, amelyekből mindig kiderül, hogy a kezelő pszichiátert az égvilágon semmilyen felelősség nem terheli.

Hány hasonló tragédiának kell még történnie ahhoz, hogy a nyilvánosság végre felfigyeljen: a pszichiátriai kezelésnek szoros köze lehet a brutális tettekhez, és hány hasonló esetet kell még végignéznünk, amíg valaki, minden tiltakozásuk ellenére, felelősségre nem vonja a kezelő pszichiátereket?

Mindenképpen szükség lenne arra, hogy az ilyen esetekben független szakértők vizsgálják meg az alkalmazott kezelés hatékonyságát, a kezelő pszichiáter felelősségét, és ha szükséges, történjen meg a jogos felelősségrevonás. Ha kontroll kerül az ilyen ügyekre, a jövőben talán számos tragédiát sikerül megelőzni.